Tipli!

Úgy látszik, nekem semmi nem jó.

A tegnap délutánomat kutyasétáltatással töltöttem. Én! Nem is volt olyan rossz. Ittam citromos Gössert és ettem sajtos-tejfölös lángost, heverésztem a fűben. A pasi sem volt rossz. Sőt, kábé az a fazon, aki nagyon bejön nekem. Szőke haj, testes, de sportos alkat, aranyos pofi, érdeklődő, rajongó tekintet.

Túlságosan is rajongó. Basszer, alig búcsúztam el tőle, még a buszon ültem, már hívott telefonon, hogy hiányzom a kutyájának. Ennyire megszeretett a dög négy óra alatt. Aztán még estig háromszor hívott, pl. hogy most ért haza (Tatára), aztán hogy mindjárt jön ám online beszélgetni, elnézést, de még el kellett szaladnia a boltba vacsiért, meg elültetni a palántákat!

Érted, én még ki sem fújtam magam a randi után, kicsit csak úgy el akartam lenni, emésztgetni, gondolkodni, élvezni a pillanatokat... Na jó, akkor bejelentkezett az oldalon, váltottunk pár levelet, ő rögtön löki nekem, hogy szeretné elkötelezni magát mellettem a következő évtizedekre. Édesem, lassítsunk mááááááár! Nem bírom ezt a tempót. Ráadásul nekem ezen rágódnom kell  még egy kicsit, hogy mit kezdjek egy vidéki emberrel. Mármint, hogyan oldjuk meg a találkozásokat, van-e ennek jövője? Még azt sem tudom, milyen az ágyban! Csókolózni rossz volt vele, ez lelohasztott. De abban talán még tanítható, alakítható, formálható. De akarok-e én valakit formálgatni, aki már 47 éves?

Szóval millió kérdés, és én most nem akarok rágódni! Majd kialakul. Úgyhogy el is köszöntem tőle, hogy megyek aludni. Kikapcsoltam a telefonomat. Az ömlesztettet. (Ez a gyűjtőtelefonom, ezt a számot adom meg ügynököknek meg pasiknak az első körben).

Reggel kapcsolom be, hát mit látok?? Hogy éjjel 11 után 3-szor hívott a szerencsétlen! Normális??? Miután mondtam, hogy fáradt vagyok, megyek aludni, ő még hívogatott. Aztán reggel is, na ezt már nem vettem fel, és újra kikapcsoltam a telefont. Ki a bánat tud normálisan elbeszélgetni kora reggel?? Amikor még megszólalni sem tudok, legalábbis a világ jobban jár, ha nem szólalok meg! Mindezt úgy, hogy konkrétan elmondtam neki, hogy UTÁLOK telefonozni.

Tökre helyes, aranyos, jóképű, tényleg olyan, aki a zsánerem, erre ilyen nyomulást levág, ez nekem sok!

Ah, a poén, hogy amikor indultam volna a randira, hát ki hívott? Na, ki? Hát a szélhámos Em. Hónapok után! Nyilván kinyomtam a hívást.

Ez már mi

Az már súlyos, ha szex közben az jut az eszembe, hogy basszer, ez akkora poén, hogy megírom a blogba! De aztán annyira jó volt vele, hogy elfelejtettem, mi volt a poén.

Már rám fért, hogy újra olyan igazán önfeledten, felszabadultan tudjak szexelni. Szerelmeskedni, ahogy Ater hívja, de hát ez minden volt, csak nem szerelmeskedés. Kb. a negyedik pasi az életemben, akivel állati-mocskos mód jó a szex. Sajnos Ater nekem max. erre alkalmas, mert annyira nem tudom tolerálni az életvitelét és -felfogását. Valamiért mégis elemi módon vonzódom hozzá - fizikailag. Ha a közelemben van és nem érhetek hozzá, az valóságos fájdalommal jár.

Az ablakban

Kinyitottam az ablakot és háttal nekidőltem a keresztlécnek. Rágyújtottam. A szex utáni első slukk mindig egy kis plusz orgazmus. Mélyen leszívtam a füstöt és ugyanolyan szép lassan kifújtam. Egy kicsit előrébb toltam a csípőmet, hogy jobban lássam az előttem térdeplő Attilát. Elégedett voltam vele. Beszívtam a következő slukkot és néztem, ahogy a feje eltűnik a combjaim között. A harmadik slukk után le kellett hunynom egy pillanatra a szemem. Lenyúltam és még jobban rányomtam a fejét.

Eszembe jutott, hogy először le akart szoktatni a dohányzásról és rávenni az egészséges életmódra. Amikor nevetéstől pukkadva megdobáltam a szénacsíráival és füstölt szalonnát követeltem, mégis készséggel szaladt el az éjjel-nappaliba. Hozz egy doboz cigit is, kiáltottam utána, csak hogy hecceljem. Gyűlölte a bagózást. Igazából csak dumálni mentem el hozzá, mert megígértem, hogy kifejtem, miért nem lehet köztünk semmi. Amikor visszajött, még próbálkozott vele, hogy járjunk, de nem akartam. Mit szólnál, ha szex után rá akarnék gyújtani? - kérdeztem tőle, hogy kifogjam a szelet a vitorlájából. Kinyalnálak közben, felelte.

Nem tudtam ellenállni ilyen mértékű behódolásának, ezért azonnal beleültem az ölébe a fotelban, belenyomtam az arcába a mellemet, aztán magamba szívtam a szép száját.

Két órával később elégedetten hátradőltem az ablakban és rágyújtottam. Soha nem esett még ennyire jól a cigi.

Arckép ezer tükörben

Tomi azért szerette, mert amikor egyszer ott ült elkeseredetten a millió értelmetlen statisztikába mélyedve a gépe előtt, ő mosolyogva megkérdezte, miben segíthet és közben végigsimított a hátán, és attól elfelejtette minden nyűgét.

Béla azért szerette, mert ő nem lapult be a lift másik sarkába, mint a többi nő, hanem megállt előtte és egyenesen belemosolyogva a szemébe mondott neki valami kedveset, fogalma sem volt mit, de mintha beszippantotta volna a nő lénye.

Gazsi bácsi azért szerette, mert már hetvenhat éves volt, még a szomszédos termekbe is nehezen sétált át, köszvényes bal lábát húzva maga után, mindenki leírta már, de ő reggelente bedugta az ajtaján nevetős fejét és jó reggelt köszönt neki. És egyszer - valamit megköszönve - cuppanós nagy puszit ragyogott az öreg arcára. Gazsi bácsinak ez szokatlan volt, mert mindenki kerülte nyers modora, hirtelen haragja miatt.

Ádám azért szerette, mert amikor a nő elveszített egy fogadást, akkor betartotta a szavát és bugyi nélkül, miniszoknyában ment el egy randira, tömegközlekedéssel. 

Pisti azért szerette, mert csak egy lótifuti volt, kérges, elborozott hangszálakkal, de ő mindig ránevetett az udvaron és nem utasította, mint sokan mások, hanem úgy kért tőle bármit, hogy Pistinek volt öröm megoldani a feladatot.

Marika azért szerette, mert amikor egyszer megmutatta neki egy munkáját és megkérdezte róla a véleményét, ő rámutatott a hibáira és a kényes pontokra, és nem keltett benne tapintatból illúziót, hogy tökéletes a munkája. Marika figyelembe vette a javaslatait és meg is nyerte a pályázatot.

Gyuszi azért szerette, mert ő messziről integetett neki, ha meglátta akár a folyosó végén is, miközben a sérült wifiket szerelte, vagy a betört ablakokat szögelte be, és megállt mellette és megdicsérte a munkáját.

Tibi azért szerette, mert gyönyörű volt, amikor meztelenül pingpongozott és ő távolról nézte ruganyos, karcsú testét.

Géza azért szerette, mert utálta az embereket, rühellte azokat, akik mindenáron a közelébe akartak férkőzni vagy jópofizni vele, és amikor egyszer világutálatától átitatva, lehajtott fejjel várt a liftre, ő csak megállt mellette és halkan megkérdezte, hogy valami baj van? És amikor Géza rádörrent, hogy semmi, csak utálok mindent, azt mondta, jól van, akkor nem firtatom. Egy idő után már Géza mosolygott rá a nőre, sőt beszélgetett vele. És azért is szerette, mert egy csapatépítésre magával kellett vinnie a kétéves kisfiát, és a nő egész nap játszott vele, figyelt rá (kétszer is meg akart szökni), és amikor Géza még ette a paprikás krumplit és a kissrác odakakilt a placc közepére, lágyan visszanyomta Gézát a padra és rendbe tette a kölyköt meg a placcot.

Józsi azért szerette, mert ő is olyan korán járt be, másfél órával munkakezdés előtt, és minden reggel beszélgetett vele egy kicsit, nem rohant el, meghallgatta Józsi történeteit a régi időkről, amikor még minden más volt.

Kati azért szerette, mert teljesen új volt, alig értett valamit az egész rendszerből, és ő türelmesen segített neki, bármit kérdezett. Ha látta, hogy Kati nem boldogul valamivel, odament hozzá és megmutatta, mit hogyan kell.

Jutka azért szerette, mert egyszer, amikor a füle mögé nőtt a munka, ő bevitte helyette az adatokat egy határidős feladathoz.

Zoli azért szerette, mert olyan szép volt a járása.

Ernő azért szerette, mert egy nagy értekezleten a nő mindenki előtt kiemelte, mennyit segített neki egy új kezdeményezés megvalósításában.

Gyuri azért szerette, mert olyan lelkesen tudott beszélni humánetológiai témákról, a női-férfi sztereotípiákról, miközben meztelenül állt az ablaknál szex után és felemelt állal fújta ki a cigifüstöt.

Ő azért szerette magát, mert látta visszatükröződni lényét másokban.

És azért nem szerette magát, mert annyira szerette magát, hogy nem talált senkit, aki ennél is jobban szerette volna.

Buborék

Vártam, hogy majd jön a nagy megkönnyebbülés, ha elköltözik Marci. Jön is majd, tudom. Most rossz, mert egyfolytában eszembe jut egy csomó jó dolog, ami hozzá köt. A klassz oldalai. Nagyon jó most a kapcsolatunk, és ez megnehezíti az átállást. Pedig az egész lakást totál átrendeztem, megcseréltem a szobákat, új bútorokat vettem, a régieket mind elosztogattam, illetve egy kis részüket eladtam, dizájnt váltottam, tehát abszolút nincs semmi a látóteremben, amiről eszembe juthatna. De a belső látótér...

Még az elköltözése utáni héten volt egy iszonyú nagy veszekedésünk, amikor előjött azzal, hogy de, visszafizeti a tartozását, mert hogy mennyire csalódott bennem. Elmondta, miközben üvöltöttem vele kétségbeesésemben, hogy én csak lehúztam őt anyagilag, amióta itt lakott. Ha nem fájt volna annyira ez az igazságtalanság, röhögtem volna, mert ez egy képtelen megállapítás. Végül kénytelen voltam neki elmondani, amit tíz év alatt sikerült titkolnom, mert mindig óvtam a büszkeségét és a férfiúi méltóságát. Vagyis hogy neki fogalma sincs róla, hányszor segítettem neki anyagilag (is), amikor nem is tudott róla. Például amikor alapított egy könyvkiadót, és rögtön az első és utolsó könyvkiadásuk becsődölt, mert a nagyterjesztő az utolsó pillanatban mégsem vette át a nyomdából frissen kijött több ezer könyvet. Pedig Marci a szülei házára vett fel 2 milla jelzáloghitelt a kiadás finanszírozására. A zálogot 1 éven belül vissza kellett volna fizetnie (nem tudta, az öccse fizette ki helyette). Marci ráadásul munkanélküli lett ekkor, és én egy csomószor azt hazudtam neki, hogy vettek az ismerőseim, meg az ovi, meg a suli X példányt és kifizettem neki zsebből a könyvek árát, csak hogy ne haljon éhen. Meg pl. szüksége volt valamire, és én megvettem, de azt füllentettem neki, hogy csak pl. 1000 ft volt, miközben a többszöröse. Mert különben nem fogadta volna el (a télikabátját például, mert nem volt neki az sem).

Elképzelhető, hogy ezeket milyen nem szívesen mondtam el most neki, nem vagyok az a típus, aki a mellét veri, ha segít. Nem is tudott róla 10 évig. Most is azért árultam el, mert kiszakadt a szívem attól az igazságtalanságtól, hogy ő nevezett engem önzőnek és hogy csak a pénzét vettem el (a fürdőszoba felújítására pl., meg hogy a rezsi felét fizette, pedig nem fogyasztotta a rezsi felét, mert hogy négyen vagyunk, nem ketten...).

Teljesen ledöbbent. Azóta nyugis a kapcsolatunk, főleg, hogy 150 km-re arrébb lakik, egy héten egyszer jön Pestre, beugrik a maradék cuccaiért, felszínesen elcsevegünk. Megöleltük egymást, amikor csütörtökön hazament. Majdnem bőgtem, már szúrt a szemem.

Gyakran gondolok rá fájdalmas nosztalgiával, olyankor ülök a buszon és pislogok sűrűn, hogy ne bőgjek. De tudom, hogy ez volt a legjobb megoldás, mert már csak veszekedni tudtunk és megöltük egymást a különbözőségünkkel. A lányok kifejezettem örülnek, hogy elköltözött, nem nagyon bírták az őrmesteres, rideg állattartásos stílusát. Ami azt illeti, én sem.

Furcsa, annak dacára, hogy még nem érzem a felhőtlen megkönnyebbülést, ilyeneket vettem észre magamon, hogy meglátom az életben a részleteket. Néztem ki múltkor a busz ablakán, és egy pöttöm kislány arcocskáját láttam meg, a kis kalimpáló karjait... elmosolyodtam. Utána rögtön észrevettem egy templom kontúrjait, a szép íveket. Te jó isten, hirtelen mintha eltűnt volna valami szürke, szutykos fátyol a szemem elől, ami eddig meggátolta, hogy lássam is a világot, mint régen is, ne csak nézzem. Döbbenetes felfedezés volt. Nemkülönben az is, hogy hulla fáradtan mentem szombat este a postára, ültem a villamoson és mosolyogtam. Csak úgy :)

De azért nehéz. A lakással már nagyjából végeztem, még a húsvéti szünet után a konyhát festem ki. Nagyon fárasztó volt, de megérte. Minden szép, tiszta, rendezett, teli vagyok virágokkal, szépek a bútorok, szerelmes vagyok a spagettifüggönyömbe...

Kicsit összetornyosultak a dolgaim, Marci elköltözése, lakásfelújítás saját magam, suliban a rengeteg szerveznivaló, külföldi tanulmányutaké, versenyeké, bajnokságoké, iskolanapé. Állítólag fogytam is sokat, aminek nem örülök, mert így is elég vékony voltam.

A pasik rohadtul nem érdekelnek, semmiféle kapcsolat nem kell, gondolni sem tudok még egy randira sem. De majd ez is biztos elmúlik. Fáradt vagyok, csalódott vagyok, bánatos vagyok, most csak sajnálni akarom még egy kicsit magam, aztán majd fújok egy nagyot és feléledek.

Marci tök aranyos velem, szoktunk csetelni, csütörtökön be is vásárolt nekem nagy karton tejet meg ásványvizet. Gondolom, neki is szar azért, bár most sokkal inkább élhet úgy, ahogy neki jó, tökéletes szuverenitásban. Tudom, hogy nem én voltam az álmai nője, nem is értem, miért vett mégis feleségül hét év után...

Most úgy érzem magam, mint egy nagy buborék, amit már túlfeszített a levegő, de az istennek sem akar kipukkadni. Pedig nyomják innen is, onnan is. Fáj.

Sherlock Holmes

Pont került Em végére. Úgy volt, hogy múlt vasárnap jön haza Németországból, de kora délután felhívott, hogy képzeljem, eljöttek 150 kilométert, most ott vannak Dortmundban, lerobbant a kocsi, de annyira, hogy kénytelenek repülővel hazautazni majd hétfőn. Addig megszálltak egy panzióban, onnan hív. A beszélgetést így kezdte: "Szia, kiscsillag, látod, honnan hívlak?" Nem, honnan látnám? Csak azt tudtam, hogy ugyanarról a számról keresett, mint az egy hónap alatt végig. Már az első hívásakor elmentettem, "Em Németország" névre, hogy tudjam, ő hív (mivel gyakran keresnek más ügyekben is Németországból). Kérdeztem is tőle, még az elején, hogy ez céges mobil? Nem, hanem a panzióé, ahol megszállnak. Szóval, amikor múlt vasárnap hívott, mégis ugyanarról a számról keresett, csak 150 km-re arrébb... Jót röhögtem magamban.

Na, hazajött hétfőn, nem volt kedvem vele találkozni, eléggé lemerítettek az utóbbi hetek, nemcsak érzelmileg a költöző férjemmel, hanem mert folyamatosan újítom fel saját magam a lakásomat. Szerencsére segítséggel. Laci barátom már három teljes napot erre szentelt, és Míra barátja is reggeltől estig segített többször is.

Kedden írtam neki SMS-t, hogy az egészségügyi állapotom max. azt teszi lehetővé, hogy elmenjünk vacsorázni, remélem, ismer valami kedves helyet. Megjött a menzeszem, szarul is voltam, eleve nem is akartam tőle semmit, csak egy fél órát dumálni és kirúgni. Felhívott kora délután, hogy képzeljem el, a fiával ettek valami szart a plázában, és azóta egyfolytában fosik (így, nem ám  hasmenése van...). Kifejeztem sajnálkozásomat és megkérdeztem, hogy akkor most fekszel, pihensz, ugye? Mert a háttérzaj elég vidám volt. Nem, hanem főz! Marha nagy gyomorrontása lehetett, ha volt kedve hasmenéssel főzőcskézni... Más ilyenkor örül, ha két napig még kenyeret sem lát. Megint jót röhögtem, számítottam rá, hogy egy sima vacsi az nem elég izgalmas neki.

Szerdán iszonyú sok dolgom volt munka után, több helyre el kellett mennem, másfél órát devizaátutalással töltöttem a bankban, hulla voltam. Em hívott délután, hogy most vidéken, de a közelben van a keresztlányánál, de bármikor visszajön, talizzunk. Én legkorábban este fél tízre végzek, válaszoltam, nem tudok találkozni. Erre kiakadt, rám förmedt, hogy ha már pénteken hazajött volna, nem is találkoznánk, csak mikor? De hát vasárnap jöttél volna, nem? Az nem számít! Mert hogy én hétvégén lakást festettem, hétfőn nem akartam találkozni vele, most már szerda van. A hasmenését elfelejtette. Megígértem neki, hogy majd csütörtökön mindenképpen találkozunk.

Közben vendégeim jöttek, a lakást még mindig pakolni kellett, de írtam neki csütörtökön SMS-t, hogy 4-re jöjjön ide, ha gondolja. Huginak mondtam, hogy kiugrom ide a parkba fél órára, szakítok ezzel a tuskóval. De már 6 perc múlva újra itthon voltam.

Kiléptem a kapun, Em ott várt a szomszéd lépcsőház előtt, nekitámaszkodva a Honda típusú személygépkocsijának és mosolygott. Szájon csókolt, nyitotta ki nekem az ajtót. Mondtam neki, hogy csak üljünk le itt a parkban, tök jó az idő. Erre felháborodott, hogy ő nem így készült, hogy csak 10 percre, fél órára találkozunk. De hát vendégeim vannak, emlékeztettem rá, és különben sem mondtam, hogy elmegyünk valahová, csak találkozzunk, mert már nem akartam halogatni.

Kelletlenül helyet foglalt mellettem a piros padon, pár szót kérdeztem az útról, aztán a lényegre tértem. Semmi finom bevezetés, puhatolózás, hanem rögtön telibe.
- Van néhány dolog, amit nem értek, és szeretném, ha tisztáznád. Hazudtál néhány dologban.
- Mi van? Miben?
- Az a kép, amit küldtél, a Loveboxon. A karácsonyfás. Azt mondtad, akkor készült, amikor most kimentetek Németországba. De a képadatok szerint már 2011. júliusban feltetted az oldalra.
- Azt csak te gondoltad, hogy akkor készült.*
- Nem, direkt rákérdeztem, és szó szerint azt írtad, hogy "igen, most készült, amikor kijöttünk". Megvan a levelezés.
- Nem mindegy, mikor készült? A kép fontosabb vagy én?
- Nekem az a fontos, hogy ne basszanak át. Szóval, mikor készült?
- Karácsonykor.
- Melyik karácsonykor?
- Most.
- Az sem igaz, mert akkor miért 2011. július a dátum?
- Nem értem, mit mondasz. - Felpattan a padról. - Engem ez nem érdekel. Ha te itt nyomozgatsz.
Ment volna el, de még utána szóltam:
- És a telefonszám? Azt mondtad, a panzió  telefonja, ahol laktatok. De ugyanarról a számról hívtál Dortmundból is.
- Mi van, te kis Sherlock Holmes? - vöröslött a feje. - Képzeld el, van egy saját német SIM-kártyám, és egyszer arról hívtalak, máskor meg a panzióból. Te teljesen hülye vagy. - Ekkor már kiabált.
- Nem igaz. Ugyanarról a számról hívtál, mert elmentettem hozzá a neved. Miért nem vállalod a felelősséget?
- Nem ezért jöttem ide, te kis Sherlock Holmes, ezt én nem csinálom. Süsd meg a hülyeségeidet! - Azzal elviharzott.

Mindez kb. 5-6 perc alatt lezajlott. Sajnos nem tudtam kideríteni, ki ez a pasi, mi az igazság a háttérben, de az tuti, hogy összevissza simlizett. Szerencsére már jó két hete legfeljebb annyi érdeklődést tanúsítottam iránta, hogy kíváncsi lettem volna, mi nem stimmel vele (nős? külföldi vendégmunkás? stb?). Az bosszant igazán, hogy azt gondolta rólam, olyan hülye vagyok, hogy átvághat ilyen szarokkal. Lehet, hogy az a telefon tényleg az ő saját SIM-kártyája, egy mobiltelefon és hívhatott róla Lingenből meg Dortmundból is. Ez esetben viszont akkor hazudott, amikor azt állította, hogy a panzió készüléke. És ki tudja, még miben vágott át. Ennyi bőven elég volt. És milyen furcsa, hogy már rögtön az elején éreztem, hogy valami nem stimmel vele, pedig akkor még ezek a konkrétumok nem is voltak a kezemben. Szegény nem is értette, honnan tudok a fényképéről ilyen adatokat :)

* Pedig még telefonbeszélgetésünk során is utaltam a képre, hogy szegénykém, hogy lefogytál kint Németországban, hogy ezen az új fotón sokkal soványabb vagy, mint amikor találkoztunk elutazásod előtt. "igen, mert diétázom, csak ilyen müzliket eszem, meg gyümölcsöket". Természetesen, most amikor találkoztunk, egy deka súlycsökkenés sem látszott rajta :)

Közben Marci is teljesen elköltözött, kicsit szomorú vagyok. Majd később írok róla.

Áll a bál

Tisztára felturbóztuk egymás agyát a férjemmel. Mindketten kicsinyesnek, szarrágónak látjuk a másikat.

A kiindulási helyzet az, hogy Marci 10 év alatt felhalmozott irányomban 400 ezer forint tartozást. Ebből már csak 173 ezer maradt. Azt mondta, ezt nem fizeti ki, mivel befektetett a lakásba ő és a családja legalább ennyit, amikor felújítottuk a fürdőszobát, a vécét és vettünk egy mosógépet meg egy gáztűzhelyt. És mivel ő most elköltözik, ezek itt maradnak és én élvezem tovább a hasznát.

Mindamellett elviszi a kocsit, amit közösen vettünk.

Kértem, hogy vagy a tartozását adja meg, vagy a kocsi rám eső részét fizesse ki (ez 150 ezer forint). De ő nem akarja, mert hogy a kocsi továbbra is közös marad szerinte, és ha akarom, használom. Igen, ő 150 km-re fog lakni, elképzelhető, hogy tudom én azt használni.

Az a vicces, hogy amikor hétvégén mondta, hogy elvinné a kocsit, bennem fel sem merült, hogy kifizettessem vele az én részemet, mivel eleve mindig is nagyvonalúnak és normálisnak gondoltam magam. A kocsit én úgysem tudom vezetni, bár van jogsim. Minek szarozzak akkor az értékével, használja ő, neki úgyis kell.

De amikor ma előállt azzal, hogy a tartozását sem adja meg, mert azzal kiegyenlítődne, amit befektetett a lakásba, kicsit eldurrant az agyam.

Pluszban ő ragaszkodott a házastársi szerződéshez három évvel ezelőtt, melyben feketén fehéren az áll, hogy a házastársak nem követelhetik vissza válás esetén sem a lakás felújításába, állagmegőrzésébe invesztált anyagi javakat.

Marci szerint egy dolog a jog, és egy dolog az erkölcs, és nekem be kell látnom, hogy szemét dolog lenne elvárni, hogy ő fizetett ezekért a felújításokért (mindig feleztük a költségeket), amikor most elköltözik innen.

Szerintem meg az kicsinyes dolog, amit ő csinál, hiszen itt lakott hat évig, és nemcsak az előnyeit élvezzük egy lakásnak, egy egzisztenciának, hanem a hátrányait is, adott esetben, hogy meg kellett csinálni azt a rohadt fürdőszobát, mert szétáztatta körbe az egész lakást.

Az idegeim csimbókokban lógnak. Mindketten teljes meggyőződéssel tartjuk a másikat szarrágó köcsögnek.

Ha nem fizeti ki a tartozását, legyen, de akkor adja ide a kocsi rám eső részét. Szerintem ezzel is igen kedves gesztust tettem, mert jogilag járna a tartozás és a kocsi árának fele is.

Vélemények?

Gyanú

Valami nem stimmel Emmel, ezt éreztem már rögtön az elején. Az első találkozásunk kicsit későre tolódott, bár úgy volt, hogy visszaér vidékről, és el tud velem jönni az egyesületünk szombati találkozójára és utána a buliba. Közben kiderült, hogy a nagy hó miatt balesetek történtek az autópályán, ő ott ül a kocsiban, és biztosan nem ér fel Pestre, max. az éjjeli buliba. De nem így történt. Éppen megérkeztem a házibuliba, amikor hívott, hogy most ért haza, rendbe kell tennie a kocsit, mert tele van a kipufogója latyakkal, iszik egy teát, megfürdik és eljön értem. Jó, hát akkor legyen így, gondoltam, és kértem, hogy kettőre jöjjön az Astoriához. Barátnőmmel megdumáltuk, hogy mi történhet az éjszaka hátralévő részében. Úgy terveztem, hogy elmegyünk hozzá, beszélgetünk, csókolózunk. A levelezésünk során írta, hogy Újpalotán lakik, de a 11. kerben is van egy otthona. Így, ilyen kifejezésekkel szó szerint. A buliból leléptem, ő ott várt a buszmegállóban, nem is kellett keresnem, hogy ki lehet, mert a 200 centijével nem lehetett nem észrevenni. Észbontóan helyes pasi, jó kocsi, igényes öltözködés. Én becsusszantam a kis miniszoknyámban az autóba és elindultunk. Hová menjünk, kérdezte. Ööö, hát hozzád, válaszoltam meglepetten, mert azt hittem, egyértelmű. Előtte már kitárgyaltuk, hogy nekem még itt az exem, nálunk nem lehet találkozni. Hát hozzá nem lehet, mert bonyolult és nem akarta levélben írni, de a házának megrogyott a tetőgerince, ki kellett költöznie, mert életveszélyes, és most az unokaöccsénél lakik. Jó fél percig szóhoz sem jutottam. Gyorsan lepörgettem a megoldási lehetőségeket, nem is aznap estére, hanem hosszú távra. Mit fogok kezdeni ezzel a pasival? Hol leszünk együtt, amikor intim akarunk lenni? Javasoltam, hogy akkor üljünk be valahová beszélgetni, de éjjel kettő után már hová? Nem volt ötlete, és nekem sem. Akkor vigyél haza, javasoltam, és az utcán beszélgetünk a kocsiban.

Így is lett, de ez nagyon szar volt. Nem is láttam rendesen, kényelmetlen volt és feszengtem, ilyen egy első randit... De azért értékeltem, hogy egész napos küzdelme után a hóval, közlekedéssel, több száz kilométerrel, éjjel még találkozni akart velem. Bár előtte mondtam neki, hogy négy pasi maradt a finisben, és ő csak az egyik, igaz, az első helyen.

Jó másfél órát dumáltunk, aranyos volt, el volt ájulva tőlem, szerettem a hangját, kellemes, mély, irtó megnyugtató. Mosolygós, derűs arc, nem egy idegbeteg idióta. Csókolóztunk is, abban sem csalódtam. Bár én a szenvedélyes, vad dolgokat szeretem, akkor jólesett az érzéki, finom csókolózás.

Hazatipegtem a nagy hóban a magas sarkú csizmámban, másnap megbeszéltük, hogy a héten találkozunk, a helyet meg tudja oldani, egy barátjánál. Nem a legjobb, de nem akartam sárkánykodni, végtére is csak átmeneti lakásgond, gondoltam. De a kellemetlen érzéseim ettől nem múltak el, egyszer voltam valakivel nem a saját lakásán, és nagyon nem tetszett. Feszélyez, meg minden. De a pasi nagyon vonzott, kíváncsi voltam rá, a testére, a farkára, az ölelésére.

Szerdán találkoztunk is, délután négykor. Hozzám közel álltunk meg a kocsival, a lakásban vörös (!!!) fény derengett. Rögtön levágtam, hogy ez nem egy barát lakása, mert nem volt pl. semmi szekrény, vagy személyes cucc. Inkább egy fizető vendéglátó szobának nézett ki. Rá is kérdeztem rögtön, hogy itt lakik valaki? Ez tényleg a barátodé? Mert inkább motelnek nézem, tekintve a kitett törölközőket és üdítőket! És felemeltem az asztalkáról egy lapot, melyen a fogyasztási árak voltak feltüntetve (minden csoki és üdítő 200 ft per egység.) Erre bevallotta, hogy tényleg fizetőszoba, de nem hazudott, mert egy barátjáé, akivel mit tudom én milyen ügy kapcsán kerültek kapcsolatba, és a pasi lekötelezettje, ezért neki diszkont áron odaadja. Azt hittem, kilököm az ablakon a hóra. De emlékeztettem magam rá, hogy nem vagyok egy hárpia, ezért csak cicásan odabújtam hozzá, és beleleheltem a nyakába, hogy máskor ne vágjon át, mert nem szeretem. Pironkodva szabadkozott, én meg nagylelkűen megbocsájtottam.

Ezt követően megmasszírozta a lábam, mert elmondása szerint reflexológus is a gyakorolt szakmája mellett. E lábtapi nem sokáig tartott, nagyon hamar összegabalyodtunk és megtörtént az eksön, ami egész jó volt, főleg ha számításba vesszük, hogy első alkalom. Kicsit több mozgáshoz vagyok hozzászokva a férfi részéről, de ő a 200 centijével és 108 kilójával elég hamar lefáradt, akkor én vettem combom közé az irányítást, majd ismét átengedtem neki a terepet. Sőt, egy kis nyalakodásba is belementem, amit azért annyira nem nagyon szeretek, de meglepetésemre iszonyú jól csinálta, talán legjobban az összes eddigi partnerem közül. Nem is fukarkodtam a dicsérettel, tudom, mennyire szeretik a férfiak, ha elismerik szexuális teljesítményüket.
Azt is megengedte, hogy szex után elszívjak egy cigit, ezt jó pontként felvéstem.

Másnap aztán bejelentette, hogy nagy baj van, gond adódott egy németországi projekten, és pár nap múlva ki kell mennie minimum három hétre. Na, szép! Megvársz, kérdezte édesen a telefonban. Persze, feleltem nem túl nagy meggyőződéssel és lázasan járt az agyam, hogy ez most mi a fene.

Közben persze rengeteg SMS oda-vissza, hívott sokszor, elárasztott a szeretetével, az imádatával, ami nem is lenne nagy baj, ha én is odáig lennék, vagy ha nem érezném azt, hogy ez valahol nem stimmel. Persze, megszoktam, hogy egyes pasik nagyon hamar belém habarodnak, de azért lássuk be, negyven fölött nem én vagyok a Monica Belucci, na.

Em elutazott. Azon a hétvégén itthon sem voltam, el sem tudtam tőle búcsúzni. Hugimmal tárgyaltuk ki a fent taglaltakat, és szerinte is van valami differencia a pasiban. Próbáltuk kitalálni, milyen módszerrel tudnám kideríteni, hogy valóban elutazott-e. Pl. kicsikarni tőle egy freemailes levelet, mert az elküldi az IP-t, amely alapján be tudnám keresni a tartózkodási helyét. De Em még aznap, vasárnap késő este felhívott egy németországi telefonról és megnyugodtam. A hangja az valami fantasztikusan gyógyító. Aranyos volt, becézett így, becézett úgy, olyan mélységekig, hogy már majdnem röhögtem. Nagyon szeretem, ha imádnak, de azt nem, ha valaki szórakozik velem. És nála ott volt ez a mellékzönge, hogy úgy éreztem, csak szívat. Nem tudom az okát, valami volt, van a hangjában, valami nem őszinte.

A gyanú kimarja a lelket, a bizalmat, kócos fúriává tud változtatni olyan kis angyalokat is, mint én, hehe. Rá is kerestem a neten a telefonszámára, az itthonira, de az tényleg azon a néven szerepelt, amelyen bemutatkozott nekem. Lakcímet nem tudtam kideríteni hozzá. Nyomozásomat is le is állítottam, mielőtt átmentem volna nagyon hülyébe.

Németországból mindennap felhívott (felhív), vagy SMS-t küld, szeretőset, ölelőset, lélekmelegítőset. Kezdtek szertefoszlani a kétségeim. Miért pazarolna egy negyvenes nőre ennyi energiát, pénzt, ha valami mást akarna, vagy ha csak szexet akarna? Annyira azért nem vagyok jó nő, ráadásul Em igazi jópasi, tehát nincs rám szorulva.

Hiányzott azonban már, hogy ne csak egy-két percet beszéljünk, ezért megkértem, valahogy oldja meg, hogy tudjunk csetelni, vagy bármi. És kértem, hogy küldjön MMS-ben fotót magáról, hogy legalább a képét nézegethessem. Ami ugyanis a társkeresős adatlapján van, az régebbi lehet, azóta kerekebb a feje, egészen más (ja, ezt mondtam is neki első randinkon, hogy nagyon helyes srác, meg minden, de annyira más, mint a képen, úgyhogy most újból fel kell építenem őt magamban. Ettől elszontyolodott.) Rögtön felhívott, hogy sajnos nem tud MMS-t küldeni, mert nincs beállítva, vagy a tököm tudja, miért nem. De szombaton délután, este bemennek Lingenbe és tudunk csetelni.

Nem egy nagy számítógép guru, úgyhogy ilyen, hogy MSN vagy Skype szóba sem jöhetett, inkább feltöltötte lejárt egyenlegét a társkeresőn és ott dumáltunk. Írta, hogy a projektjüket befejezték, de van még egy munka, egy tengerjáró hajónak az olajpumpa szerkezete. Tehát csak jövő héten derül  ki, mikor jöhetnek haza. Ismét hízelegtem, hogy fotózkodjon le, és kérje meg valamelyik munkatársát, akinek van alkalmas telefonja, és küldje el a képet. Erre a válaszban átpasszolt a belső képküldővel egy fotót, hogy jó lesz az itteni? Persze, édesem, jó lesz. Örültem, mint majom a banánnak. A fotó rögtön gyanús lett. Egyrészt karácsonyfa volt a háttérben. Másrészt - de ez csak később rajzolódott ki bennem -, sokkal keskenyebb rajta az arca, mint legutóbb láttam; pár nap alatt nem fogyhatott le 10-15 kilót! Vissza is kérdeztem, hogy jé, ez most készült, és a németeknél még áll a karácsonyfa??? Igen, most készült, amikor kijöttek. Ennyiben maradtunk, a testi adottságokat nem is firtattam, mert addigra már kijelentkezett, mire ez a gyanú is elharapózott volna elmémben.

Ma nézegettem a fotót, rákattintottam a tulajdonságokra, mondom, most már csak meglesem, mikor készült. Utolsó módosítást dátuma: 2011. július 18. Na, ne bassz oda... Oké, lehet, hogy valami dátumhiba. Nézem az adatlapját a társkeresőn, hát pont aznap regisztrált. Ó, talán minden képet így datál, mentegettem magamban, ezért gyors szúrópróbaszerű teszttel behívtam más fickókkal a levelezést és megnéztem az ott küldött képek dátumait. Mindegyik pár perc eltéréssel egyezett a beszélgetés időpontjával, mert a képek többségét spontán készítették kérésemre ilyen-olyan testrészeikről és töltötték fel aktuálisan a képet. A saját fotóimat is ellenőriztem, és megállapíthattam, hogy az utolsó módosítás dátumaként a kép társkeresőre való feltöltésének időpontját pöcsételi a szerver. Hát, édes Em, hazudtál, drága szívemnek szottya!

De miért?

Akarok

Akarok megint egy olyan partot. Akarok a parton nagy köveket. Akarok a köveken nyálkás hínárt, akarok fröccsenő vizet. Akarok árbocokat a hátam mögött. Akarok vízen bucskázó szelet. Akarok megint a szélben állni és akarok kacagni vele. Akarok megint mézízű fényt, akarok meleg tekintetet. Akarok állni ott a kövön, akarok felhőtlen eget. Akarok megint arcot arcomhoz. Akarok elakadt lélegzetet. Akarok megint nevetni. Akarok nem félni vele. Akarok állni ott a parton megint és akarok egy olyan féltő kezet.

Választék

Amíg Emmel nem jutok előrébb, kicsit nézelődöm. Érzelmileg egyáltalán nem kötődöm még amúgy sem hozzá, ráadásul most ez a több hetes távollét rendesen keresztbe tesz a kapcsolatunk elmélyülésének. Gyakran felhív, megnyugtató hangja jó hatással van rám, de ez gyorsan el is száll. Igazából Em csak egy elmosódott sziluett kevéske emlékeimben.

Szóval nézelődöm, és választék az van bőven. Ennek 96%-át azonban egyből át is ugrottam, mert vagy túl fiatalok az aspiránsok, vagy látszik elsőre, hogy csak kalandot akarnak, vagy egyéb gyíkjuk van. A fennmaradók sem pálya. Nézzük csak. Egy szimpatikus, nálam 10 évvel idősebbnek mondott úr. Nem rossz kinézet, mackós alkat, bőséges életszeretet. Egykori pornószínész. Nem is annyira egykori, mert nagypapa-unoka szexfilmeket is nézhettem róla, és ugye mostanában léphetett ebbe a korba, akkor is, ha az az 54 inkább 59, így saccra. Próbálom félretenni az előítéleteimet, végül is miért ne lehetne jó és megbízható partner egy pornószínész.

A másik esélyes Morcoska volt. Fotói, írásai alapján igényes, helyes férfiember, 41 évesnek vallotta magát. A randin majdnem elmentem mellette a teázó előtt. Oké, letagadott 6 évet, hiú, hát istenem. Oké, nem mindenkinek fontos a divatos megjelenés és elmegy a kopott tolldzseki is. Oké, nem muszáj nyírni azt a hajat. De első randin tényleg spórolunk a teán és kettőnknek egyet? És amikor elfogy, akkor hosszan gondolkodunk, hogy rendeljünk-e még egyet, pedig a nő inna még? És tényleg ragaszkodunk a vaníliáshoz, mert az annyira finom, hiába mondom, hogy bármit, csak vaníliásat ne, mert azt nem szeretem? Oké, végül is nem volt rossz. Morcoska nemcsak morcoska, hanem paleolit is. Kommunikációt igénylő SMS-re válaszként a fenntartható szennyvíztisztítás előnyeiről ír a csatornázással szemben. Beszélgetéseink rendre visszatérnek a komposzthőre, valamint a termofil és mezofil baktériumok által kiváltott biológiai bomlás során felszabaduló hőenergiákra, melyre át akarja állítani sashegyi lakása fűtését. Tegnap megjegyeztem, hogy bolognai spagettit főztem, cserébe kaptam egy paleolit bolognaireceptet, marhahúsból és répaspagettiből. Ha nekem ennyi pénzem lenne... Egyelőre halogatom az eseményes randit, amúgy is beteg voltam múlt héten és még mindig alig kóválygok. Morcoska nagyon elkötelezett a természetes életmód mellett, ami tök jó. Ez még nem is zavar - bár hosszú távon nem tudnék ebben partner lenni -, csak annyira rideg! Hetek óta dumálunk, de még mindig semmi személyesség nincs a kommunikációnkban. Nekem a tűz az kell, vagy valami melegség, szikrák, bánom is én, ha kovakővel is. Na oké, azért jó pont neki, hogy a randinkon a habokból kiemelkedő Vénuszhoz hasonlította az alakomat. Nahát...

Harmadik jelöltem aranyos, szőke jegesmaci. Végtelenül derűs, mosolygós, hihetetlenül kiegyensúlyozott, gazdag, elvált üzletember, háromszintes vityillóval. Gyakran hív, üzen, nem tolakodó, inkább alkalmazkodó, randinkon is figyelmes volt, érdeklődő, intelligens, művelt. Édike. Elhívott wellnessezni, nem tudtam még menni, mindenféle bajaim miatt. Fiatalabb nálam hat évvel. Szóval a társadalmi és az életkorbeli különbség miatt legfeljebb szabadidőpartnernek lehet alkalmas, de annak nagyon. Koncertek, színház, kiállítás, wellness, utazások. Majd meglátom.

Ha Em nem utazott volna el a második randink után... Már sokkal okosabb lennék. Ráadásul megint úgy érzem, hogy egy nővel sokkal jobban kijönnék érzelmileg. De a nőknek csak szexre kellek... Nekem meg most pont nem a szex az, ami hiányzik, hiába vagyok sanyarú helyzetben ilyen téren. Remélem, nem lettem frigid!

Rendezkedés

Már készülődöm arra az esetre, ha a férjem mielőbb találna magának albérletet. Teljesen átrendezem majd a lakást, szobát cserélek a lányokkal, így ismét én leszek majd a nappaliban és tudok társadalmi életet élni, barátokat hívni, bulikat rendezni. Ennek központi része a hatalmas franciaágy, amelytől már holnap megszabadulok, elviszik a viharba, így megszűnik a hálószoba jelleg, hurrá! Sajnos imádott Hemnes kanapémra nincs pénzem; amennyibe az kerülne, azért vettem magamnak egy rózsaszín, kockás párnás kihúzható kanapét két kockás fotellal, Mírának egy kihúzós kék kanapét, Lencsinek egy kihúzós kanapét és két óriási puffot. Ma öcsém és Marci szétszerelte a lányok emeletes ágyát, öcsi elvitte. Egyelőre a két matrac van lent a földön, amíg meg nem érkeznek a kanapék. De már most sokkal szebb, szellősebb, tágasabb minden. Kidobáltam a lányokkal egy csomó felesleges dolgot, a billegő (hibás) nagy bőrfotelt pl., amelyet Marci ruhatárolásra használt csak.

Az új kanapém :)

Ki kell festenem a szobát, mielőtt átköltözöm oda, mert most, hogy elkerült az emeletes ágy, látszik, mennyire le van harcolva. De szerencsére 50 méterre tőlem van egy festékbolt, veszek egy vödör festéket és helló. Hengerem van, mert eddig is én festettem ki a lakást, mondjuk az már régen volt, mielőtt még Marci ide költözött, annak meg már 6 éve, te szent isten! (Nem is látszik rajtam ez a 6 év -  ja, megint vágattam a hajamból, tegnapelőtt felnyírattam hátul, oldalt tépett és hosszú, már egészen rockos lettem, imádom!)

Marci hiányozni fog. Nagyon szeretem őt, remélem, megmaradhat egy jó barátság köztünk. Csodálatos elme, fantasztikus ember, de együtt élésre alkalmatlan, vagy legalábbis ketten együtt alkalmatlanok vagyunk rá. Jobb lesz így, mielőtt totál megölnénk egymást. De azért fáj, kegyetlenül. Tíz év volt, és annyira bíztam benne, hogy tudunk mi együtt élni. Hát nem. Nagyon fog hiányozni, mert amikor éppen nem gyökér, akkor annyira jófej, aranyos. Hiányozni fog a gondoskodása, az a kifinomultsága, hogy egy tized mozdulatomból mindig tudja, mit akarok, milyen a hangulatom, mi történt velem, mire gondolok. De nem fog hiányozni az a sok rossz, ami megkeserítette az életemet. Fátylat rá. Külön élve sokkal jobbak leszünk! Marci távolról iszonyat jó társ, barát, haver, szerető. Majd még biztos fogok nyekeregni róla.

Új pasim, Em, eddig csodálatos fickó, csak sajnos összejövésünk után nem sokkal ki kellett utaznia egy hónapra Németországba munkaügyben. Szinte mindennap felhív, vagy SMS-t küld, eláraszt a kedvességével, szeretetével. Kilúgozott, kiszikkadt lelkemre gyógyír minden szava. Viszont valami nem stimmel vele, de nem tudom, mi! Bizalmatlan vagyok ezért, kétkedve fogadom az eseményeket és alakulásukat. De lehet, hogy csak a tíz év alatt ennyire átragadt rám Marci cinizmusa, és már azt sem tudom elhinni, szerethet engem valaki. Érdeklődve élem meg az eseményeket, egyelőre passzívan, aztán majd ha újra találkozhatunk, minden úgyis eldől hamar.

Randi

Eseményes randi előtt érdemes maszturbálni, mert ha nem jól sül el, legalább nem leszek frusztrált a kielégítetlenségtől. Ha meg remekül passzolunk egymáshoz, akkor legfeljebb aznap alapos örömök elé nézhettem. Szóval én a biztonság kedvéért duplafunkciós zuhanyt vettem délben.

Felesleges volt :)


(És megdőlt az a tévhitem, hogy az óriásoknak kicsi...)

Em

200 centi tömény szeretet :)

Kezek

Megálltam ott, a párnázott ajtó becsukódott mögöttem. Az egyik oldalon üvegfalon át lehetett volna kilátni a tóra, de sötét volt már. A szobában is. Teljesen üres volt, csak a közepén állt egy masszírozó ágy, mellette két derékmagasságig érő kandeláber, egy-egy gyertyával. Az egyik sarokban egy szék, átellenben függöny mögött zuhanyzó.

A medencetérből alig szűrődött be a víz és az emberek zsibogása. Kiléptem a papucsomból a hűvös kőre. A fürdőruhámat a székre dobtam. Ahogy megfordultam, megláttam meztelen testemet az üvegfalon. A gyertyafénytől még szebbnek láttam magam, mint ahogy az előbb az úszómester szeméből visszatükröződtem. Szomorúan elmosolyodtam és felültem a masszázságyra.

A masszőr valahonnan elővarázsolt egy serpenyő felolvasztott csokoládét. Unottan néztem a sürgölődését. Utáltam a masszírozást. De azért voltam itt VIP-vendégként a wellnessfürdőben, mert PR-cikket kellett írnom róla. Cserébe egész nap körbeugráltak, mint egy istennőt, és nem utasíthattam vissza az extra szolgáltatásokat sem. Bár én jobban örültem volna, ha felkínálják nekem azt a Sean Connery hasonmást, aki a szaunában úgy nézett.

A masszőr megkért, hogy feküdjek hasra. A finom, hűvös műbőr szétlapította a mellemet, ahogy elnyúltam. Kezemre fektettem az arcomat. Lábaimat enyhén széttártam, kényelmesen. A langyos csoki hirtelen csordult a hátamra, majd vékony csíkban a fenekem két gömbjére, combomra, vádlimra. A masszőr egyfolytában magyarázott. Hogy most szétkeni rajtam a csokoládét, teljesen bedörzsöli, és a végén semmi nem marad a bőrömön, csak a csoki illata. Felőlem, azt csinálsz, amit akarsz, gondoltam magamban, mert rohadtul untam az egészet.

Elkezdte bedolgozni a csokit. Nem masszírozott olyan erőteljesen, ahogyan a masszőröktől megszoktam, inkább lágyan. Szinte már jólesett, pedig mennyire utáltam a masszírozást!

Amíg a hátamon matatott, néztem kifelé az üvegfalon. Szemem már hozzászokott a sötéthez, és nagyjából kivettem a kinti körvonalakat. A tavat, a kopasz fákat és az alávitorlázó hópelyheket. Elmosolyodtam. Elképzeltem, hogy kint fekszem a befagyott tó jegén és meztelen, csokoládés testemre hull a hó.

A masszőr közben végzett a hátammal, és odaállt a lábfejemhez, a bokámon kezdte felsimítani a csokoládét a vádlimon át a combomig. Ott feküdtem enyhén széttárt lábakkal, a masszőr már nem beszélt, csak gyúrta a húsomat, halkan szuszogott, és én lehunyt szemmel próbáltam kordában tartani a légzésemet.

Aztán átállt a jobb oldalamra, és a combomba simogatta bele a csokit. Tenyerét végighúzta a belső íven a térdhajlamtomtól egészen a combtövemig, benyomta az ujjait a húsomba, úgy szántott végig, majd vissza, és megint fel, aztán két kezével átfogta a combomat és erősebben masszírozta, gyorsan váltották ujjai a helyet, s néha, egy ezred másodpercre éreztem, hogy hozzám ér szétterpesztett lábam között. Ugyanez megismétlődött a bal oldalon, s amíg átment az ágy másik felére, észrevétlenül jobban szétnyitottam a lábam, s ő forró ujjaival folytatta a játékot. Amikor felért a combtövemhez, kicsit megfeszült a fenekem, talán meg is emeltem, a húsom vágyott rá, hogy azok a markoló ujjak beljebb is markoljanak, és a masszőr gyakrabban tévedt két combom közé.

Én már régen nem néztem az éjszakai havazást, lehunyt szemhéjam mögött egészen másfajta hópelyhek táncoltak.

A masszőr áttért a fenekemre, megmarkolta a félgömböket és szimmetrikus köröket rajzolva gyúrta bele a csokit a bőrömbe, majd fentről lefelé simította, elérve a szeméremajkaimat és én beleharaptam az öklömbe. Szerettem volna, ha a masszőr két ajkam között felnyúl egészen, feldugja egy ujját, aztán kettőt, hármat, az egész kézfejét, míg a másik kezével gyűri-morzsolja a farpofáimat.

De ekkor megkért, hogy forduljak meg, és én engedelmeskedtem. Kinyitottam a szemem, látni akartam a kezét, ahogy rám önti a csokit, végigsimítottam lapos hasamon, fel a mellemig. Tudtam, hogy szép vagyok, szép a hasam, a bőröm is hibátlan, rugalmas, a mellem gyönyörű, a félhomálytól minden sokkal szebb rajtam.

A csoki végigcsorgott a cicimen, a hasamon, a lábamon. Most már akartam a masszírozást. Akartam mindenhol érezni a kezeket. Akartam volna még másik két kezet. Ahogy a mellemet simogatta, némán felnyögtem, úristen, mikor fogták meg utoljára a mellemet? Ezeket a gyönyörű, ruganyos melleket? Mikor simítottak végig a derekamon, ezeken az őrült íveken, ahogy egyszer egy barátnőm leírta?

A masszőr keze végigmarkolta ismét a combomat, s megemelt csípőm jelzésére belesimított a két ajkam közé. Még, erősebben, akartam mondani. De nem mondtam semmit. Még kezeket akartam, még simogatást, még férfiakét és nőkét, szeressetek, öleljetek, simogassatok. Szeressetek.

Jó? - kérdezte rekedten a masszőr és két ujjával a combomhoz préselte a bal szeméremajkamat, ahogy felhúzta közte a kezét. Csak fél másodpercre, s már repült is fel a hasamra a keze. Két tenyerével átérte a derekamat, de már lent volt újra a combomon, mire válaszolni tudtam egy krákogással, ami félig hasonlított az igenre. Egy pillanatra megállt a keze gyúrás közben a combtövemnél, és amikor a bal térdem feljebb húztam és oldalra nyitottam a lábam, bal kezével a combomat markolta, jobbjával felnyúlt a mellemhez és bemasszírozta a maradék csokit. Kinyitottam a szemem és belenéztem az övébe. Csak egy pillanatra, aztán lehunytam újra. A szám megrebbent.

Később, csak feküdtem kint a medencetérben, az éjszakai fürdőzéshez letompított vöröses hangulatvilágításban és hallgattam a csobogást, a nevető visszhangokat. A fürdő igazgatója lépett oda az ágyamhoz.
- Milyen a Timi? - kérdezte. Felnéztem rá. - Voltál nála masszíroztatni, nem? Jó?
- Igen - mosolyogtam. - Nagyon jó.
Lehunytam a szemem és a csokira gondoltam a klitoriszomon.

Kanapé

Már biztos, hogy nem veszik meg a lakást, talán mégis el kellett volna adnom a neppernek nyáron, aki paneláron megvette volna, de az önérzetem visszatartott az egyezségtől. Nem veszik meg, s nekem csak marad az ábrándozás.
Ha nem veszik meg, én sem tudok egy másikat venni. Tehát nem költözünk. Maradunk, s én elővettem a B-tervet és gondolatban teljesen átrendeztem a szobámat, ahol Marcival lakom. A nagy franciaágy helyett egy magas, fehér komódszerű IKEA-ágyat képzelgek, hogy nagyobb legyen a tér, és azt csak akkor kell kihúzni, ha nem egyedül alszom rajta.

Hemnes kanapé

Lelki erősítés gyanánt mindennap megnézem a kanapé fotóját, és számolgatok magamban, hogy ha most ugrik egy kategóriát a közalkalmazotti besorolásom (plusz havi nettó 5000 Ft), negyedannyit sem cigizek az új nemdohányzó-védelmi törvény miatt (plusz havi nettó 10.000 Ft), akkor még mindig kell havi 65.000 Ft betömni a lyukat, ami keletkezik, amikor végre szakítok a férjemmel!