Pont került Em végére. Úgy volt, hogy múlt vasárnap jön haza Németországból, de kora délután felhívott, hogy képzeljem, eljöttek 150 kilométert, most ott vannak Dortmundban, lerobbant a kocsi, de annyira, hogy kénytelenek repülővel hazautazni majd hétfőn. Addig megszálltak egy panzióban, onnan hív. A beszélgetést így kezdte: "Szia, kiscsillag, látod, honnan hívlak?" Nem, honnan látnám? Csak azt tudtam, hogy ugyanarról a számról keresett, mint az egy hónap alatt végig. Már az első hívásakor elmentettem, "Em Németország" névre, hogy tudjam, ő hív (mivel gyakran keresnek más ügyekben is Németországból). Kérdeztem is tőle, még az elején, hogy ez céges mobil? Nem, hanem a panzióé, ahol megszállnak. Szóval, amikor múlt vasárnap hívott, mégis ugyanarról a számról keresett, csak 150 km-re arrébb... Jót röhögtem magamban.
Na, hazajött hétfőn, nem volt kedvem vele találkozni, eléggé lemerítettek az utóbbi hetek, nemcsak érzelmileg a költöző férjemmel, hanem mert folyamatosan újítom fel saját magam a lakásomat. Szerencsére segítséggel. Laci barátom már három teljes napot erre szentelt, és Míra barátja is reggeltől estig segített többször is.
Kedden írtam neki SMS-t, hogy az egészségügyi állapotom max. azt teszi lehetővé, hogy elmenjünk vacsorázni, remélem, ismer valami kedves helyet. Megjött a menzeszem, szarul is voltam, eleve nem is akartam tőle semmit, csak egy fél órát dumálni és kirúgni. Felhívott kora délután, hogy képzeljem el, a fiával ettek valami szart a plázában, és azóta egyfolytában fosik (így, nem ám hasmenése van...). Kifejeztem sajnálkozásomat és megkérdeztem, hogy akkor most fekszel, pihensz, ugye? Mert a háttérzaj elég vidám volt. Nem, hanem főz! Marha nagy gyomorrontása lehetett, ha volt kedve hasmenéssel főzőcskézni... Más ilyenkor örül, ha két napig még kenyeret sem lát. Megint jót röhögtem, számítottam rá, hogy egy sima vacsi az nem elég izgalmas neki.
Szerdán iszonyú sok dolgom volt munka után, több helyre el kellett mennem, másfél órát devizaátutalással töltöttem a bankban, hulla voltam. Em hívott délután, hogy most vidéken, de a közelben van a keresztlányánál, de bármikor visszajön, talizzunk. Én legkorábban este fél tízre végzek, válaszoltam, nem tudok találkozni. Erre kiakadt, rám förmedt, hogy ha már pénteken hazajött volna, nem is találkoznánk, csak mikor? De hát vasárnap jöttél volna, nem? Az nem számít! Mert hogy én hétvégén lakást festettem, hétfőn nem akartam találkozni vele, most már szerda van. A hasmenését elfelejtette. Megígértem neki, hogy majd csütörtökön mindenképpen találkozunk.
Közben vendégeim jöttek, a lakást még mindig pakolni kellett, de írtam neki csütörtökön SMS-t, hogy 4-re jöjjön ide, ha gondolja. Huginak mondtam, hogy kiugrom ide a parkba fél órára, szakítok ezzel a tuskóval. De már 6 perc múlva újra itthon voltam.
Kiléptem a kapun, Em ott várt a szomszéd lépcsőház előtt, nekitámaszkodva a Honda típusú személygépkocsijának és mosolygott. Szájon csókolt, nyitotta ki nekem az ajtót. Mondtam neki, hogy csak üljünk le itt a parkban, tök jó az idő. Erre felháborodott, hogy ő nem így készült, hogy csak 10 percre, fél órára találkozunk. De hát vendégeim vannak, emlékeztettem rá, és különben sem mondtam, hogy elmegyünk valahová, csak találkozzunk, mert már nem akartam halogatni.
Kelletlenül helyet foglalt mellettem a piros padon, pár szót kérdeztem az útról, aztán a lényegre tértem. Semmi finom bevezetés, puhatolózás, hanem rögtön telibe.
- Van néhány dolog, amit nem értek, és szeretném, ha tisztáznád. Hazudtál néhány dologban.
- Mi van? Miben?
- Az a kép, amit küldtél, a Loveboxon. A karácsonyfás. Azt mondtad, akkor készült, amikor most kimentetek Németországba. De a képadatok szerint már 2011. júliusban feltetted az oldalra.
- Azt csak te gondoltad, hogy akkor készült.*
- Nem, direkt rákérdeztem, és szó szerint azt írtad, hogy "igen, most készült, amikor kijöttünk". Megvan a levelezés.
- Nem mindegy, mikor készült? A kép fontosabb vagy én?
- Nekem az a fontos, hogy ne basszanak át. Szóval, mikor készült?
- Karácsonykor.
- Melyik karácsonykor?
- Most.
- Az sem igaz, mert akkor miért 2011. július a dátum?
- Nem értem, mit mondasz. - Felpattan a padról. - Engem ez nem érdekel. Ha te itt nyomozgatsz.
Ment volna el, de még utána szóltam:
- És a telefonszám? Azt mondtad, a panzió telefonja, ahol laktatok. De ugyanarról a számról hívtál Dortmundból is.
- Mi van, te kis Sherlock Holmes? - vöröslött a feje. - Képzeld el, van egy saját német SIM-kártyám, és egyszer arról hívtalak, máskor meg a panzióból. Te teljesen hülye vagy. - Ekkor már kiabált.
- Nem igaz. Ugyanarról a számról hívtál, mert elmentettem hozzá a neved. Miért nem vállalod a felelősséget?
- Nem ezért jöttem ide, te kis Sherlock Holmes, ezt én nem csinálom. Süsd meg a hülyeségeidet! - Azzal elviharzott.
Mindez kb. 5-6 perc alatt lezajlott. Sajnos nem tudtam kideríteni, ki ez a pasi, mi az igazság a háttérben, de az tuti, hogy összevissza simlizett. Szerencsére már jó két hete legfeljebb annyi érdeklődést tanúsítottam iránta, hogy kíváncsi lettem volna, mi nem stimmel vele (nős? külföldi vendégmunkás? stb?). Az bosszant igazán, hogy azt gondolta rólam, olyan hülye vagyok, hogy átvághat ilyen szarokkal. Lehet, hogy az a telefon tényleg az ő saját SIM-kártyája, egy mobiltelefon és hívhatott róla Lingenből meg Dortmundból is. Ez esetben viszont akkor hazudott, amikor azt állította, hogy a panzió készüléke. És ki tudja, még miben vágott át. Ennyi bőven elég volt. És milyen furcsa, hogy már rögtön az elején éreztem, hogy valami nem stimmel vele, pedig akkor még ezek a konkrétumok nem is voltak a kezemben. Szegény nem is értette, honnan tudok a fényképéről ilyen adatokat :)
* Pedig még telefonbeszélgetésünk során is utaltam a képre, hogy szegénykém, hogy lefogytál kint Németországban, hogy ezen az új fotón sokkal soványabb vagy, mint amikor találkoztunk elutazásod előtt. "igen, mert diétázom, csak ilyen müzliket eszem, meg gyümölcsöket". Természetesen, most amikor találkoztunk, egy deka súlycsökkenés sem látszott rajta :)
Közben Marci is teljesen elköltözött, kicsit szomorú vagyok. Majd később írok róla.
