2012. június 7., csütörtök

Még egy randi

Jellemző, mennyire nem tartottam fontosnak a mai randit, még a hajamat sem mostam meg. Nem is kellett volna, majd csak holnap lesz aktuális, de azért randi előtt külön meg szoktam mosni, azért már mégis csak...

Igazából le is akartam mondani. Tetszett a pasi külsőre, olyan férfi férfi, szép szál ember, izom mindenhol, szőke fej, enyhén kopaszodó, ami a gyengém, valószínűleg az erős potencia ígérete miatt. Na, de amit levágott levelezés során... Kb. 150 levelet váltottunk, és totál lefárasztott a pasi. Minden mondata mögött 2-3 felkiáltójel, olyan hektikusnak éreztem. Voltaképpen csak azért mentem el, mert rohadt kíváncsi voltam, hogy élőben is olyan idegbeteg-e. És amit nem szoktam első randira: direkt egy rettentően mély dekoltázsú trikót vettem fel, hogy provokáljam.

Kurva nagy fagyikelyhet ettem, és a fél West End a cicimet nézte, csak pont Robi nem. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de egyszer sem nézett oda.

Viszont az egész lényével csak velem foglalkozott. Most lekopogom alulról háromszor, mert... túl jó az egész! Iszonyú aranyos, mosolygós, magával ragadó pasi. És édes istenem, élőben még férfibb, mint a képeken. Egy igazi, hús-vér, nagydarab, izmos férfi, aki egész idő alatt rajongva nézett a szemembe, testtartásával, testbeszédével is egyedül rám koncentrált. Minden B meg C tervemet kidobtam a viharba az első 1 percben, mert ugye egy rendes nőnek minden randira van menekülési vészterve. A West Endet is azért választottam, hogy bármelyik irányba is menne ő, én tudjak egy ellenkezőt választani.

De egyáltalán nem akartam elmenekülni. Megnevettetett, jót beszélgettünk. Fagyizás után kicsit sétáltunk kint a dög melegben, leültünk egy padra, és nekem már nagyon rá kellett gyújtanom. Robi nem cigizik. De nevetve kért egy slukkot, hogy hadd legyen neki is cigiízű a szája és miután kiköhögte magát, megcsókolt... :) Talán csak fél percig csókolóztunk, túl forgalmas helyen voltunk, meg azért mégis csak első randi... De szívesen folytattam volna még, ebből gondolható, hogy elégedett voltam vele.

Kézenfogva sétáltunk el a villamosmegállóig, iszonyú nagy mancsa van. Ment dolgozni, éjszakás műszakba, én meg haza. Mondtam neki, hogy ha ő is egy szélhámos, akkor egy darabig biztos nem foglalkozom férfiakkal. De magához szorongatott, és azt mondta, hogy ha összebarátkozunk, akkor rögtön megmutatja, hol lakik és ad kulcsot a házához, bemutat a barátainak, nincs semmi titkolnivalója. Összebarátkozunk :) Székelyföldről származik, talán onnan hozta ezt a szép kifejezést arra, hogy ha "együtt leszünk".

Nos, szkeptikus vagyok. Nem gyanús semmi, nincs rossz előérzetem, mint Emnél volt az első pillanatban. Egy kicsit jó érzés, hogy egy ilyen kurva jó pasinak tetszem. Több lelkesedést meg beleélést egyelőre nem engedhetek meg magamnak, mert nagyon megviseltek az utóbbi idő történései, és rohadtul nem akarok megint pofára esni. Illetve ha pofára esek, akkor legalább ne üssem be magam nagyon.

Amikor elköszöntünk, megkérdezte, este felhívhat-e a szolgálatból, igent mondtam. És lazán elbeszélgettem vele egy óra húsz percet, pedig utálok telefonon csak úgy csevegni!

Irtó kíváncsi vagyok, mi lesz ebből.