Úgy látszik, nekem semmi nem jó.
A tegnap délutánomat kutyasétáltatással töltöttem. Én! Nem is volt olyan rossz. Ittam citromos Gössert és ettem sajtos-tejfölös lángost, heverésztem a fűben. A pasi sem volt rossz. Sőt, kábé az a fazon, aki nagyon bejön nekem. Szőke haj, testes, de sportos alkat, aranyos pofi, érdeklődő, rajongó tekintet.
Túlságosan is rajongó. Basszer, alig búcsúztam el tőle, még a buszon ültem, már hívott telefonon, hogy hiányzom a kutyájának. Ennyire megszeretett a dög négy óra alatt. Aztán még estig háromszor hívott, pl. hogy most ért haza (Tatára), aztán hogy mindjárt jön ám online beszélgetni, elnézést, de még el kellett szaladnia a boltba vacsiért, meg elültetni a palántákat!
Érted, én még ki sem fújtam magam a randi után, kicsit csak úgy el akartam lenni, emésztgetni, gondolkodni, élvezni a pillanatokat... Na jó, akkor bejelentkezett az oldalon, váltottunk pár levelet, ő rögtön löki nekem, hogy szeretné elkötelezni magát mellettem a következő évtizedekre. Édesem, lassítsunk mááááááár! Nem bírom ezt a tempót. Ráadásul nekem ezen rágódnom kell még egy kicsit, hogy mit kezdjek egy vidéki emberrel. Mármint, hogyan oldjuk meg a találkozásokat, van-e ennek jövője? Még azt sem tudom, milyen az ágyban! Csókolózni rossz volt vele, ez lelohasztott. De abban talán még tanítható, alakítható, formálható. De akarok-e én valakit formálgatni, aki már 47 éves?
Szóval millió kérdés, és én most nem akarok rágódni! Majd kialakul. Úgyhogy el is köszöntem tőle, hogy megyek aludni. Kikapcsoltam a telefonomat. Az ömlesztettet. (Ez a gyűjtőtelefonom, ezt a számot adom meg ügynököknek meg pasiknak az első körben).
Reggel kapcsolom be, hát mit látok?? Hogy éjjel 11 után 3-szor hívott a szerencsétlen! Normális??? Miután mondtam, hogy fáradt vagyok, megyek aludni, ő még hívogatott. Aztán reggel is, na ezt már nem vettem fel, és újra kikapcsoltam a telefont. Ki a bánat tud normálisan elbeszélgetni kora reggel?? Amikor még megszólalni sem tudok, legalábbis a világ jobban jár, ha nem szólalok meg! Mindezt úgy, hogy konkrétan elmondtam neki, hogy UTÁLOK telefonozni.
Tökre helyes, aranyos, jóképű, tényleg olyan, aki a zsánerem, erre ilyen nyomulást levág, ez nekem sok!
Ah, a poén, hogy amikor indultam volna a randira, hát ki hívott? Na, ki? Hát a szélhámos Em. Hónapok után! Nyilván kinyomtam a hívást.
