Tomi azért szerette, mert amikor egyszer ott ült elkeseredetten a millió értelmetlen statisztikába mélyedve a gépe előtt, ő mosolyogva megkérdezte, miben segíthet és közben végigsimított a hátán, és attól elfelejtette minden nyűgét.
Béla azért szerette, mert ő nem lapult be a lift másik sarkába, mint a többi nő, hanem megállt előtte és egyenesen belemosolyogva a szemébe mondott neki valami kedveset, fogalma sem volt mit, de mintha beszippantotta volna a nő lénye.
Gazsi bácsi azért szerette, mert már hetvenhat éves volt, még a szomszédos termekbe is nehezen sétált át, köszvényes bal lábát húzva maga után, mindenki leírta már, de ő reggelente bedugta az ajtaján nevetős fejét és jó reggelt köszönt neki. És egyszer - valamit megköszönve - cuppanós nagy puszit ragyogott az öreg arcára. Gazsi bácsinak ez szokatlan volt, mert mindenki kerülte nyers modora, hirtelen haragja miatt.
Ádám azért szerette, mert amikor a nő elveszített egy fogadást, akkor
betartotta a szavát és bugyi nélkül, miniszoknyában ment el egy randira,
tömegközlekedéssel.
Pisti azért szerette, mert csak egy lótifuti volt, kérges, elborozott hangszálakkal, de ő mindig ránevetett az udvaron és nem utasította, mint sokan mások, hanem úgy kért tőle bármit, hogy Pistinek volt öröm megoldani a feladatot.
Marika azért szerette, mert amikor egyszer megmutatta neki egy munkáját és megkérdezte róla a véleményét, ő rámutatott a hibáira és a kényes pontokra, és nem keltett benne tapintatból illúziót, hogy tökéletes a munkája. Marika figyelembe vette a javaslatait és meg is nyerte a pályázatot.
Gyuszi azért szerette, mert ő messziről integetett neki, ha meglátta akár a folyosó végén is, miközben a sérült wifiket szerelte, vagy a betört ablakokat szögelte be, és megállt mellette és megdicsérte a munkáját.
Tibi azért szerette, mert gyönyörű volt, amikor meztelenül pingpongozott és ő távolról nézte ruganyos, karcsú testét.
Géza azért szerette, mert utálta az embereket, rühellte azokat, akik mindenáron a közelébe akartak férkőzni vagy jópofizni vele, és amikor egyszer világutálatától átitatva, lehajtott fejjel várt a liftre, ő csak megállt mellette és halkan megkérdezte, hogy valami baj van? És amikor Géza rádörrent, hogy semmi, csak utálok mindent, azt mondta, jól van, akkor nem firtatom. Egy idő után már Géza mosolygott rá a nőre, sőt beszélgetett vele. És azért is szerette, mert egy csapatépítésre magával kellett vinnie a kétéves kisfiát, és a nő egész nap játszott vele, figyelt rá (kétszer is meg akart szökni), és amikor Géza még ette a paprikás krumplit és a kissrác odakakilt a placc közepére, lágyan visszanyomta Gézát a padra és rendbe tette a kölyköt meg a placcot.
Józsi azért szerette, mert ő is olyan korán járt be, másfél órával munkakezdés előtt, és minden reggel beszélgetett vele egy kicsit, nem rohant el, meghallgatta Józsi történeteit a régi időkről, amikor még minden más volt.
Kati azért szerette, mert teljesen új volt, alig értett valamit az egész rendszerből, és ő türelmesen segített neki, bármit kérdezett. Ha látta, hogy Kati nem boldogul valamivel, odament hozzá és megmutatta, mit hogyan kell.
Jutka azért szerette, mert egyszer, amikor a füle mögé nőtt a munka, ő bevitte helyette az adatokat egy határidős feladathoz.
Zoli azért szerette, mert olyan szép volt a járása.
Ernő azért szerette, mert egy nagy értekezleten a nő mindenki előtt kiemelte, mennyit segített neki egy új kezdeményezés megvalósításában.
Gyuri azért szerette, mert olyan lelkesen tudott beszélni humánetológiai témákról, a női-férfi sztereotípiákról, miközben meztelenül állt az ablaknál szex után és felemelt állal fújta ki a cigifüstöt.
Ő azért szerette magát, mert látta visszatükröződni lényét másokban.
És azért nem szerette magát, mert annyira szerette magát, hogy nem talált senkit, aki ennél is jobban szerette volna.
