2012. február 18., szombat

Rendezkedés

Már készülődöm arra az esetre, ha a férjem mielőbb találna magának albérletet. Teljesen átrendezem majd a lakást, szobát cserélek a lányokkal, így ismét én leszek majd a nappaliban és tudok társadalmi életet élni, barátokat hívni, bulikat rendezni. Ennek központi része a hatalmas franciaágy, amelytől már holnap megszabadulok, elviszik a viharba, így megszűnik a hálószoba jelleg, hurrá! Sajnos imádott Hemnes kanapémra nincs pénzem; amennyibe az kerülne, azért vettem magamnak egy rózsaszín, kockás párnás kihúzható kanapét két kockás fotellal, Mírának egy kihúzós kék kanapét, Lencsinek egy kihúzós kanapét és két óriási puffot. Ma öcsém és Marci szétszerelte a lányok emeletes ágyát, öcsi elvitte. Egyelőre a két matrac van lent a földön, amíg meg nem érkeznek a kanapék. De már most sokkal szebb, szellősebb, tágasabb minden. Kidobáltam a lányokkal egy csomó felesleges dolgot, a billegő (hibás) nagy bőrfotelt pl., amelyet Marci ruhatárolásra használt csak.
Az új kanapém :)

Ki kell festenem a szobát, mielőtt átköltözöm oda, mert most, hogy elkerült az emeletes ágy, látszik, mennyire le van harcolva. De szerencsére 50 méterre tőlem van egy festékbolt, veszek egy vödör festéket és helló. Hengerem van, mert eddig is én festettem ki a lakást, mondjuk az már régen volt, mielőtt még Marci ide költözött, annak meg már 6 éve, te szent isten! (Nem is látszik rajtam ez a 6 év -  ja, megint vágattam a hajamból, tegnapelőtt felnyírattam hátul, oldalt tépett és hosszú, már egészen rockos lettem, imádom!)

Marci hiányozni fog. Nagyon szeretem őt, remélem, megmaradhat egy jó barátság köztünk. Csodálatos elme, fantasztikus ember, de együtt élésre alkalmatlan, vagy legalábbis ketten együtt alkalmatlanok vagyunk rá. Jobb lesz így, mielőtt totál megölnénk egymást. De azért fáj, kegyetlenül. Tíz év volt, és annyira bíztam benne, hogy tudunk mi együtt élni. Hát nem. Nagyon fog hiányozni, mert amikor éppen nem gyökér, akkor annyira jófej, aranyos. Hiányozni fog a gondoskodása, az a kifinomultsága, hogy egy tized mozdulatomból mindig tudja, mit akarok, milyen a hangulatom, mi történt velem, mire gondolok. De nem fog hiányozni az a sok rossz, ami megkeserítette az életemet. Fátylat rá. Külön élve sokkal jobbak leszünk! Marci távolról iszonyat jó társ, barát, haver, szerető. Majd még biztos fogok nyekeregni róla.

Új pasim, Em, eddig csodálatos fickó, csak sajnos összejövésünk után nem sokkal ki kellett utaznia egy hónapra Németországba munkaügyben. Szinte mindennap felhív, vagy SMS-t küld, eláraszt a kedvességével, szeretetével. Kilúgozott, kiszikkadt lelkemre gyógyír minden szava. Viszont valami nem stimmel vele, de nem tudom, mi! Bizalmatlan vagyok ezért, kétkedve fogadom az eseményeket és alakulásukat. De lehet, hogy csak a tíz év alatt ennyire átragadt rám Marci cinizmusa, és már azt sem tudom elhinni, szerethet engem valaki. Érdeklődve élem meg az eseményeket, egyelőre passzívan, aztán majd ha újra találkozhatunk, minden úgyis eldől hamar.