2012. augusztus 8., szerda

Nyári kaland

Ott térdelt előttem az iszapban, a víz a maga jellegzetes éjszakai balatoni hangjával csapdosta a vádlimat. Körülöttem mindenfelé csak csend, nádas, csillagok, a szabadság boldogsága, és a kemping megválasztott szépséghercege éppen lágyan beszívta a klitoriszomat.

Előző nap este a lehető legjobb érzékkel szúrtam ki magamnak Tamást, aki a tízéves kislányával a másnap esti buli technikáját szerelgélte a társalgóban. Bemutatkoztam nekik, és azonnal elhatároztam, hogy nekem ez a pasi kell. Tamás műsorvezető volt még pár éve a Danubiusnál, már a hangja is bugyilerohasztó. És szerencsére az én korosztályom. Nem foglalkoztam vele többet, elvégre a férfi dolga a folytatás. Valószínűleg én is megtetszettem neki, mert másnap egyfolytában a társaságomat kereste, de mindig csak rövid ideig váltottunk pár szót. Délután megválasztották szépséghercegnek, ami csak fokozta a derűmet és a vonzódásomat. Aztán az esti buliban már nem foglalkoztunk mással, csak a tánccal és egymással. Több mint hat órán át zúztam a kemény rockos számokra, szó szerint mindenféle pihenő nélkül, pont az én ízlésemnek való listát állított össze, egy-két lassú szám beiktatásával, ami törvényszerűen hozta magával a fizikai vonzódás elmélyülését.

Fél három körül már csupán két pár ténfergett rajtunk kívül a teremben, és mondtam Tominak, hogy szerintem rekesszük be a bulit. Berekesztettük és lementünk a stégre... Leültünk a padra és végre rendesen csókolózhattunk. Gyorsan ledobtam magamról a kis sortomat meg a bugyimat és lovaglóülésben elhelyezkedtem rajta. Tamás nagyon bepörgött ettől, be kellett fognom a száját, hogy ne keltsünk feltűnést. Mégis csak egy kemping és a csend kellős közepén voltunk... Az első menet után még az ölében maradtam és azonnal folytattuk is, amíg el nem zsibbadt a lábam. Akkor lekászálódtam róla és mondtam, hogy menjünk a lépcsőhöz. A közepén, már a vízben megálltunk, belekapaszkodtam a korlátba és élveztem, ahogy hátulról átölel és belém csúszik... Nem maradtunk így sokáig, mert észrevettem, hogy elemlámpájával körözve közeledik a kemping biztonsági őre... bementünk a Balatonba, jó sokat kellett menni és még mindig csak térdig ért a már jó hűvös víz. Tamás könyörgött, hogy hadd csókolgassa meg a puncimat. Nem akartam, mert este óta megállás nélkül táncoltam, szanaszéjjel izzadtam magam, meg ugye a nyalakodás nem a kedvenc műfajom. De olyan édes volt, ahogy ott álltunk a Balcsi közepén, szemüvegén megcsillant a holdfény, hogy végül beleegyeztem... Csak a hangulat kedvéért. Végtére is nem olyan gyakran esik meg velem, hogy egy szépségverseny győztese térdel előttem a Balatonban, ráadásul még egy hullócsillagot is láttam közben, tiszta giccs... Aztán már fáztam és visszamentünk a stégre, ahol csak ölelt erősen. Végül hajnali négy körül elmentünk aludni, ő a sátrába a kislányához, én az ágyikómba, egy haverral közösen kivett szobába. Már bántam, hogy mégsem a sátrammal mentem a hétvégére...

Másnap, vasárnap háromórányi alvás után keltem és nagyon jól éreztem magam. Élveztem azt, hogy független nő vagyok, hogy jó volt megölelni egy férfit és nem undorodtam tőle. Csak feküdtem kint a napon és mosolyogtam és régen éreztem már magam ennyire jól. Aztán jött Tamás és a kislánya, leültek mellém beszélgetni, és Tomi csak nézett, olyan tekintettel, hogy nem is kellett mondania semmit, de nem is tudott, egész nap nem tudtunk két percet kettesben beszélgetni, mert mindig ott volt velünk Fanni is. Nem bántam, mert legalább kontrollt jelentett a kislány és még így sem eleget. Kimentünk a Balatonra a gumicsónakkal, én feküdtem benne, ők meg tologattak és locsoltak, Tamás simogatta a lábam és csak nézett rám, én meg mosolyogtam, mert jó volt lebegni. Még sosem gumicsónakoztam nyílt vízen, el nem tudtam képzelni, mi jó lehet ebben, pedig az volt. Közben dumáltunk, főleg a kislánnyal, meséltem neki egy csomó mindenről, Tamás ájuldozó tekintettel figyelt. Fannika nehezményezte, hogy én miért nem neveztem be a szépségversenybe, ezen jót nevettem. A kislány teljes komolysággal mondta, hogy pedig szerinte kaptam volna különdíjat. Tamás csak bólogatott, szerinte első díjat, de nyilván ő elfogult ebben a kérdésben, mert a megszerzésemre irányuló törekvéseit nagyon átitatta a nők meghódításának sztereotíp módszere, de hát végül nálam is bevált, bármennyire is tiltakozom, hogy más vagyok a többi nőnél. Végül beleugrottam a vízbe, mert már nagyon szédültem. Fannival szemből belekapaszkodtunk a csónakba és dumáltunk, Tamás meg mögém került és átölelt és... éreztem, hogy nagyon fel van izgulva, és a következő pillanatban már bennem is volt. Iszonyú jó érzés hullámzott végig rajtam, közben fegyelmezni kellett magam és folytattam a társalgást a kislánnyal. Tamás a nyakamba hajtotta a fejét és csak ölelt és mozgott bennem lassan, én meg már annyira kapaszkodtam a csónakba, hogy azt hittem, kiszakítom... A víz nekem éppen csak derékig ért, nem mentünk beljebb Fanni miatt. Körülöttünk tele volt a víz strandolókkal, nem lehetett ezt folytatni, féltem, hogy észreveszik és kitiltanak bennünket. Úgyhogy egy idő után hátrasúgtam, hogy ezt most hagyjuk abba, mert nagy baj lesz.

Utána ártalmatlanul lubickoltunk, csak néztük egymást némán, miközben Fanni csicsergett hozzánk. Gyakorlatilag estig a vízben voltunk, egyszer jöttünk csak ki ebédelni, aztán vissza. Tamás egész nap le sem vette rólam a szemét, ott hasaltunk rá egymással szemben a kis gumicsónakra és néztük egymást. Én azért néztem őt, mert jó volt a tekintetét magamon érezni, jó volt, hogy végre nem undorodom egy pasitól sem fizikailag, sem mentálisan, jó érzés volt, hogy gyönyörű nyári nap van, gondtalanul lebeghetek a vízben, súlytalanul mosolyoghatok egy helyes pasira és semmi bajom a világon. A problémák elhalványultak, ott és akkor nem izgatott semmi más.

Aztán el kellett búcsúzni, mert teljesen más irányban mentünk haza, és természetesen Tamás nem Pesten lakik, hanem 160 kilométerre tőlem. De jó kis nyári kaland volt, gondoltam még vasárnap este is. A távolság majd felissza az iránta érzett sóvárgásomat, és ez így van jól. Szerintem az is marad, egy kellemes nyári kaland, annak dacára, hogy Tamás eléggé belém gabalyodott, legalábbis ez jön le abból, ahányszor telefonál, meg szerelmes versidézeteket küldözget és azt fontolgatja, hogy áthelyezteti magát Pestre (középvezető egy multinál). Én nem rohannék ennyire előre. Érzelmileg nem jelent még annyira sokat, ennél már józanabbul kezelem ezeket a dolgokat. Ráadásul ugye szkeptikus is vagyok, ahányszor egy férfi ilyen hamar ennyire odáig van értem, mert a fele esetben nem igaz, a másik felében meg valami más gyík van. Egyelőre én csak jól érzem így magam, kell nekem egy kis idő, és főleg kell egy rendes randevú, hogy tudjam, milyen is igazából a szex vele...