Tisztára felturbóztuk egymás agyát a férjemmel. Mindketten kicsinyesnek, szarrágónak látjuk a másikat.
A kiindulási helyzet az, hogy Marci 10 év alatt felhalmozott irányomban 400 ezer forint tartozást. Ebből már csak 173 ezer maradt. Azt mondta, ezt nem fizeti ki, mivel befektetett a lakásba ő és a családja legalább ennyit, amikor felújítottuk a fürdőszobát, a vécét és vettünk egy mosógépet meg egy gáztűzhelyt. És mivel ő most elköltözik, ezek itt maradnak és én élvezem tovább a hasznát.
Mindamellett elviszi a kocsit, amit közösen vettünk.
Kértem, hogy vagy a tartozását adja meg, vagy a kocsi rám eső részét fizesse ki (ez 150 ezer forint). De ő nem akarja, mert hogy a kocsi továbbra is közös marad szerinte, és ha akarom, használom. Igen, ő 150 km-re fog lakni, elképzelhető, hogy tudom én azt használni.
Az a vicces, hogy amikor hétvégén mondta, hogy elvinné a kocsit, bennem fel sem merült, hogy kifizettessem vele az én részemet, mivel eleve mindig is nagyvonalúnak és normálisnak gondoltam magam. A kocsit én úgysem tudom vezetni, bár van jogsim. Minek szarozzak akkor az értékével, használja ő, neki úgyis kell.
De amikor ma előállt azzal, hogy a tartozását sem adja meg, mert azzal kiegyenlítődne, amit befektetett a lakásba, kicsit eldurrant az agyam.
Pluszban ő ragaszkodott a házastársi szerződéshez három évvel ezelőtt, melyben feketén fehéren az áll, hogy a házastársak nem követelhetik vissza válás esetén sem a lakás felújításába, állagmegőrzésébe invesztált anyagi javakat.
Marci szerint egy dolog a jog, és egy dolog az erkölcs, és nekem be kell látnom, hogy szemét dolog lenne elvárni, hogy ő fizetett ezekért a felújításokért (mindig feleztük a költségeket), amikor most elköltözik innen.
Szerintem meg az kicsinyes dolog, amit ő csinál, hiszen itt lakott hat évig, és nemcsak az előnyeit élvezzük egy lakásnak, egy egzisztenciának, hanem a hátrányait is, adott esetben, hogy meg kellett csinálni azt a rohadt fürdőszobát, mert szétáztatta körbe az egész lakást.
Az idegeim csimbókokban lógnak. Mindketten teljes meggyőződéssel tartjuk a másikat szarrágó köcsögnek.
Ha nem fizeti ki a tartozását, legyen, de akkor adja ide a kocsi rám eső részét. Szerintem ezzel is igen kedves gesztust tettem, mert jogilag járna a tartozás és a kocsi árának fele is.
Vélemények?
