2012. január 29., vasárnap

Kezek

Megálltam ott, a párnázott ajtó becsukódott mögöttem. Az egyik oldalon üvegfalon át lehetett volna kilátni a tóra, de sötét volt már. A szobában is. Teljesen üres volt, csak a közepén állt egy masszírozó ágy, mellette két derékmagasságig érő kandeláber, egy-egy gyertyával. Az egyik sarokban egy szék, átellenben függöny mögött zuhanyzó.

A medencetérből alig szűrődött be a víz és az emberek zsibogása. Kiléptem a papucsomból a hűvös kőre. A fürdőruhámat a székre dobtam. Ahogy megfordultam, megláttam meztelen testemet az üvegfalon. A gyertyafénytől még szebbnek láttam magam, mint ahogy az előbb az úszómester szeméből visszatükröződtem. Szomorúan elmosolyodtam és felültem a masszázságyra.

A masszőr valahonnan elővarázsolt egy serpenyő felolvasztott csokoládét. Unottan néztem a sürgölődését. Utáltam a masszírozást. De azért voltam itt VIP-vendégként a wellnessfürdőben, mert PR-cikket kellett írnom róla. Cserébe egész nap körbeugráltak, mint egy istennőt, és nem utasíthattam vissza az extra szolgáltatásokat sem. Bár én jobban örültem volna, ha felkínálják nekem azt a Sean Connery hasonmást, aki a szaunában úgy nézett.

A masszőr megkért, hogy feküdjek hasra. A finom, hűvös műbőr szétlapította a mellemet, ahogy elnyúltam. Kezemre fektettem az arcomat. Lábaimat enyhén széttártam, kényelmesen. A langyos csoki hirtelen csordult a hátamra, majd vékony csíkban a fenekem két gömbjére, combomra, vádlimra. A masszőr egyfolytában magyarázott. Hogy most szétkeni rajtam a csokoládét, teljesen bedörzsöli, és a végén semmi nem marad a bőrömön, csak a csoki illata. Felőlem, azt csinálsz, amit akarsz, gondoltam magamban, mert rohadtul untam az egészet.

Elkezdte bedolgozni a csokit. Nem masszírozott olyan erőteljesen, ahogyan a masszőröktől megszoktam, inkább lágyan. Szinte már jólesett, pedig mennyire utáltam a masszírozást!

Amíg a hátamon matatott, néztem kifelé az üvegfalon. Szemem már hozzászokott a sötéthez, és nagyjából kivettem a kinti körvonalakat. A tavat, a kopasz fákat és az alávitorlázó hópelyheket. Elmosolyodtam. Elképzeltem, hogy kint fekszem a befagyott tó jegén és meztelen, csokoládés testemre hull a hó.

A masszőr közben végzett a hátammal, és odaállt a lábfejemhez, a bokámon kezdte felsimítani a csokoládét a vádlimon át a combomig. Ott feküdtem enyhén széttárt lábakkal, a masszőr már nem beszélt, csak gyúrta a húsomat, halkan szuszogott, és én lehunyt szemmel próbáltam kordában tartani a légzésemet.

Aztán átállt a jobb oldalamra, és a combomba simogatta bele a csokit. Tenyerét végighúzta a belső íven a térdhajlamtomtól egészen a combtövemig, benyomta az ujjait a húsomba, úgy szántott végig, majd vissza, és megint fel, aztán két kezével átfogta a combomat és erősebben masszírozta, gyorsan váltották ujjai a helyet, s néha, egy ezred másodpercre éreztem, hogy hozzám ér szétterpesztett lábam között. Ugyanez megismétlődött a bal oldalon, s amíg átment az ágy másik felére, észrevétlenül jobban szétnyitottam a lábam, s ő forró ujjaival folytatta a játékot. Amikor felért a combtövemhez, kicsit megfeszült a fenekem, talán meg is emeltem, a húsom vágyott rá, hogy azok a markoló ujjak beljebb is markoljanak, és a masszőr gyakrabban tévedt két combom közé.

Én már régen nem néztem az éjszakai havazást, lehunyt szemhéjam mögött egészen másfajta hópelyhek táncoltak.

A masszőr áttért a fenekemre, megmarkolta a félgömböket és szimmetrikus köröket rajzolva gyúrta bele a csokit a bőrömbe, majd fentről lefelé simította, elérve a szeméremajkaimat és én beleharaptam az öklömbe. Szerettem volna, ha a masszőr két ajkam között felnyúl egészen, feldugja egy ujját, aztán kettőt, hármat, az egész kézfejét, míg a másik kezével gyűri-morzsolja a farpofáimat.

De ekkor megkért, hogy forduljak meg, és én engedelmeskedtem. Kinyitottam a szemem, látni akartam a kezét, ahogy rám önti a csokit, végigsimítottam lapos hasamon, fel a mellemig. Tudtam, hogy szép vagyok, szép a hasam, a bőröm is hibátlan, rugalmas, a mellem gyönyörű, a félhomálytól minden sokkal szebb rajtam.

A csoki végigcsorgott a cicimen, a hasamon, a lábamon. Most már akartam a masszírozást. Akartam mindenhol érezni a kezeket. Akartam volna még másik két kezet. Ahogy a mellemet simogatta, némán felnyögtem, úristen, mikor fogták meg utoljára a mellemet? Ezeket a gyönyörű, ruganyos melleket? Mikor simítottak végig a derekamon, ezeken az őrült íveken, ahogy egyszer egy barátnőm leírta?

A masszőr keze végigmarkolta ismét a combomat, s megemelt csípőm jelzésére belesimított a két ajkam közé. Még, erősebben, akartam mondani. De nem mondtam semmit. Még kezeket akartam, még simogatást, még férfiakét és nőkét, szeressetek, öleljetek, simogassatok. Szeressetek.

Jó? - kérdezte rekedten a masszőr és két ujjával a combomhoz préselte a bal szeméremajkamat, ahogy felhúzta közte a kezét. Csak fél másodpercre, s már repült is fel a hasamra a keze. Két tenyerével átérte a derekamat, de már lent volt újra a combomon, mire válaszolni tudtam egy krákogással, ami félig hasonlított az igenre. Egy pillanatra megállt a keze gyúrás közben a combtövemnél, és amikor a bal térdem feljebb húztam és oldalra nyitottam a lábam, bal kezével a combomat markolta, jobbjával felnyúlt a mellemhez és bemasszírozta a maradék csokit. Kinyitottam a szemem és belenéztem az övébe. Csak egy pillanatra, aztán lehunytam újra. A szám megrebbent.

Később, csak feküdtem kint a medencetérben, az éjszakai fürdőzéshez letompított vöröses hangulatvilágításban és hallgattam a csobogást, a nevető visszhangokat. A fürdő igazgatója lépett oda az ágyamhoz.
- Milyen a Timi? - kérdezte. Felnéztem rá. - Voltál nála masszíroztatni, nem? Jó?
- Igen - mosolyogtam. - Nagyon jó.
Lehunytam a szemem és a csokira gondoltam a klitoriszomon.

2012. január 15., vasárnap

Kanapé

Már biztos, hogy nem veszik meg a lakást, talán mégis el kellett volna adnom a neppernek nyáron, aki paneláron megvette volna, de az önérzetem visszatartott az egyezségtől. Nem veszik meg, s nekem csak marad az ábrándozás.
Ha nem veszik meg, én sem tudok egy másikat venni. Tehát nem költözünk. Maradunk, s én elővettem a B-tervet és gondolatban teljesen átrendeztem a szobámat, ahol Marcival lakom. A nagy franciaágy helyett egy magas, fehér komódszerű IKEA-ágyat képzelgek, hogy nagyobb legyen a tér, és azt csak akkor kell kihúzni, ha nem egyedül alszom rajta.
Hemnes kanapé
Lelki erősítés gyanánt mindennap megnézem a kanapé fotóját, és számolgatok magamban, hogy ha most ugrik egy kategóriát a közalkalmazotti besorolásom (plusz havi nettó 5000 Ft), negyedannyit sem cigizek az új nemdohányzó-védelmi törvény miatt (plusz havi nettó 10.000 Ft), akkor még mindig kell havi 65.000 Ft betömni a lyukat, ami keletkezik, amikor végre szakítok a férjemmel!