Gondoltam, egy kicsit áttekintem magamban, milyen pasikkal is volt, lett volna lehetőségem az utóbbi időben összejönni. Adódott néhány randi, tényleg nem sok, mert annyira nincs kedvem ehhez az egészhez. Rohadt fárasztó.
Em ugye jó megjelenésű, 2 méter magas, helyes, aranyos pasi volt. Csak sajnos a nyomozati állás szerint szélhámos. De legalább löketet adott februárban, hogy szakítsak a férjemmel és véget érjen az a szörnyű állapot, amely eluralkodott már a házasságomban. Most Marcival nagyon jó a kapcsolatunk, gyengéd érzelmekkel viseltetünk egymást iránt, és bármikor eltöltenék vele szívesen egy kis időt, társaságban, ágyban, ha úgy adódik. Jobb lett nekünk így, hogy nem élünk együtt. Hiányzik nagyon. Marci rettentő jófej, és életem legjobb szexuális partnere volt, a minőséget tekintve. Mint a blogból kiderült, a mennyiséggel volt gond, de azzal nagyon.
Aztán ott volt Ater, a paleolit pasi, akinek az életmódja és a mentalitása hátborzongatóan rideg, érzéketlen. Legnagyobb sajnálatomra. Mivel az egyetlen alkalom, amikor szexeltem vele, az kurva jó volt, kb. életem harmadik legjobb szeretkezése. A második legjobb B. mint Bajnok, szerelmem, aki Marci mellett volt a pasim a zűrös időkben, és akihez majdnem feleségül mentem, de Marcit választottam. Illetve nem is tudnék dönteni, hogy melyikükkel volt jobb a szex, Marcival vagy Bajnokkal, legyen inkább megosztott első hely. Visszatérve Aterre, magas, vékony, de izmos férfi, nem az esetem ez a testalkat, de benne rémesen vonzott valami, mármint testileg. Kajakozik, biciklizik, szóval az állóképessége remek. Helyes arc, amelynek összképén rettentő sokat ront a félhosszú haj, melyet hiúságból hord, hogy leplezze homloktáji kopaszodását. Pedig ha nem takargatná, sokkal helyesebb lenne, mert szép, férfias vonásai vannak, a szája pedig egyenesen érzéki. Ater viszont nem perspektíva, mert tökéletesen ridegen hagyják az érzelmek, annak dacára, hogy nagyon bejöttem neki és tudott erről áradozni, de kb. olyan lecsengése volt nálam, mintha egy szoborról tartott volna műelemzést. Rejtély számomra a pasi, akit nem akarok, akartam boncolgatni, mert a szex jó lett volna még vele, de agybajt kaptam volna a tőzegfűtési elemzéseitől. Azt is éreztem viszont, hogy sajnos lehet hogy túlságosan kötődnék hozzá... Mert valóban érzéketlen, viszont volt benne valami megkapó, amikor mégis vette a poénjaimat vagy ő viccelődött, szóval mintha oldódott volna fel, és kezdtem érezni, hogy a józan eszem ellenére mégis akarnék együtt lenni vele. Viszont semmiképpen sem akartam, nem akarok belebonyolódni olyan férfiba, akivel tutira összeegyeztethetetlen az életvitelünk. Elég volt ilyenből egy Marci és tíz év lecke.
Az elmúlt hetekben randiztam kétszer Dezsővel, az egyetemi tanárral, akivel a kolléganőm akart összeboronálni. Külsőleg abszolút nem vagyunk egy súlycsoportban, szóval olyan nyomorékul néz ki. Tokás áll, sötét haj, elhízott, slampos megjelenés. Fogalmam sincs, miért randiztam vele, talán esélyt akartam adni, hogy hátha. El nem tudtam képzelni, hogy tudnám megcsókolni, olyan igénytelenül nézett ki, grrr. Amúgy aranyos volt, élénk, fel volt villanyozódva tőlem, amit nem csodálok, mert egy szűk fehér gatyában mentem az első randira és a kedvenc halványlila pólómban, ami szép cicit csinál (nem dekoltált). A hapi viszont komplett idióta. Lehet hogy azért, mert még mindig gyászolja a feleségét, ő meg túlélt egy repülőgép-szerencsétlenséget, nem tudom. Már eleve az első randi úgy volt, hogy elhívott szombat estére egy szambás házibuliba. Már indultam volna itthonról a Moszkvára, a dögi kis táncikálós ruhámban, amikor Dezső felhívott, hogy nagyon szégyelli magát, de a házigazda most mondta neki, hogy ez most kivételesen zárt körű buli, mert egyik barátjukat búcsúztatják, aki visszamegy Kairóba. És egy meglepetés buli, nem szeretnének idegeneket. Kicsit lepetéztem, de hát úrinő vagyok és nagyvonalúan nem haragudtam. Azt mondta Dezső, hogy a buli előtt igyunk meg együtt valamit, mert mindenképpen szeretne velem találkozni. Jó, hát akkor gyorsan átöltöztem a fehér gatyámba. A Moszkván ültünk le a tetőteraszon, végül is jót dumáltunk, mondjuk kiakadtam, hogy a bal nadrágszára zsírpecsétes volt, és nem volt nála semmi. Mármint nem vitt semmit a buliba. OK., ez nem rám tartozik. Pár nap múlva megbeszéltük, hogy suli után nem megyek haza, hanem összefutunk a Vígszínháznál, mert ő fotóz valamit másodállásban, és van ott egy jó kis étterem, a barátjáé, ebédeljünk együtt. Oda is mentem, rácsörögtem, hogy itt vagyok, most leszálljak a Jászainál, vagy ne, mert azt beszéltük meg, hogy majd menet közben kiderül, ki hogy végez a munkájával. Persze, szálljak le, tíz perc múlva ott lesz.
Jön is Dezső, széles csíkos lebegő pólóban, hózentrógliban... Törölgette a száját, éppen rágott valamit. Számomra érthetetlen módon előadta, hogy a barátját is fotózza most, akit elhagyott a nője,és akar profi fotókat most a face-re, és közben az éttermet is fényképezi egy prospektushoz, és kölcsönadta a hiper-szuper fotófelszerelését a nem tudom kinek, és közben meghívták őket ebédre. Abszolút nem vágtam le az egészből semmit, csak azt, hogy negyed óra múlva tudna jönni, haragszom-e? Javasolta, hogy üljek be itt a környéken egy étterembe, mindjárt jön utánam, és mutogatta, hogy ott az állványok után van egy olcsó magyaros étterem. Hát én majdnem hazamentem. Jó hát mégsem mentem haza, mert ilyen birkatürelmű vagyok. Helyet foglaltam a Vígszínház közelében lévő olasz étteremben, mert nem vettem észre, hogy olasz étterem, mert ugye fordítva volt a molinó, én meg csak a piros-fehér-zöldet érzékeltem. Utálom az olasz kaját. Mi a faszt csináljak? Már kikértem a gyömbéremet, mire elém tették az étlapot, és rájöttem, hogy olasz étteremben vagyok és ká drága hely, mármint az én fizetésemhez. Elmenjek és mégse rendeljek? Nem lett volna ciki, meg amúgy is leszarom, de már rohadt éhes voltam, ugye nem ebédeltem, mert arra számítottam, hogy Dezsővel kajálunk. Le is voltam rohadva a nagy hőségtől. Mindegy, kiválasztottam egy olyan ételt, amelynek az árában benne volt a köret is, bár utálom a száraz kajákat, ez is valami csirkemell-tekercs volt. Fogalmam sem volt, hogy akkor most ez hogy lesz, ki fog fizetni, hiszen elvileg Dezső hívott meg ebédelni, de Dezső a barátjával ebédel abban az étteremben, ahová engem akart vinni. Akkor nem is esett le, mekkora tahó. Na, mindegy. Tíz perc múlva jött a hózentróglis egyetemi tanár a barátjával. Leültek, jön a pincér is, de hát ők nem kérnek semmit, Dezső nagyot fújtat, veregeti a nagy hasát, hogy ő most ette tele magát. Anyádat. Inni sem kérnek, köszönik, mert kaptak egy csomó koktélt a fotózáshoz, és azt mind meg is itták. Apádat. A barátja aztán elköszönt, nekem kihozták a kajámat, Dezső dumált, én hallgattam. Végül is jót beszélgettünk, bár az piszkosul nem tetszett, amikor diktatórikusan közölte, mennyire rosszul gondolkozom, hogy a 17 éves Míra lányomnak nincs jogsija. Mert nem baj, hogy nincs kocsink, de sose lehet tudni, mert az ő barátjának a lánya is milyen jó hogy lejogsizott, mert aztán lett a Volvójuk, és most tud vezetni. Abszolút nem válaszoltam semmi, mit mondhatnék egy ilyen korlátolt embernek, aki nem fogja fel, hogy egyedül nevelem a két kislányomat, tanári fizetésből, gyerektartás nulla, és nem tudok egy értelmetlen százezres kiadást megengedni magamnak a kislányom jogsijára, amikor még kocsink sincs. Itt fogalmazódott meg bennem először az a jelző, hogy idióta.
Mondtam neki, hogy szerintem menjünk, kikérte a számlát, pincérnő kihozta, letette elé, erre Dezső nagy nehezen, ilyen kínos húzóckodással nyúlna a zsebébe, na ez nekem már sok volt és elvettem előle a blokkos tárcát, és mondtam, hogy hagyjad, úgyis csak én ettem. Hagyta. Füstölt az orrom, a fülem a dühtől, 3200 forintot kellett fizetnem. Magamtól kurva élet, hogy nem ülök be egy étterembe, főleg nem olaszba, mert rohadtul le vagyok égve anyagilag. Simán kajálhattam volna egy kifőzdében. Ő hívott meg ebédelni, helyette a barátjával ebédelt, engem előreküldött egy étterembe, ahol aztán ő semmit nem fogyasztott.
Ennyi kábé elég volt nekem Dezsőből, még ha jópasi lett volna, ez már akkor is sok lett volna. Elköszönéskor mondta, hogy pénteken elmehetnénk valahová, persze, majd hívjál, hagytam rá. Másnap telefonál este, boldog névnapot kívánni. Kérdezte, nem hív-e rosszkor. Mondom, nem, itthon vagyok már. Erre beleharsogja a telefonba, hogy HOGYHOGY nem egy kocsmában ünneplek a barátaimmal??!! Hát nem szoktunk a barátaimmal névnapozni, feleltem meglepetten. PEDIG AZT KELL! - jelenti ki határozottan. Erre szó szerint belém fagyott a levegő meg a szó, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy emberek ne értenék meg, amit mondok. Hogy nem szoktunk a barátaimmal piálni névnapon, nem értem, mi ezen olyan felfoghatatlan. Jó sokáig kínos csend, mert ugye én nem reagáltam abszolút semmit a köcsögnek, mire hebegve-habogva jó estét kívánt, éreztem a hangján, hogy totál ki van akadva, amiért nem bulizok a névnapomon. Hál istennek aztán pénteken nem jelentkezett, sem azóta, én meg csak úgy elgondolkodtam, hogy lehet egy egyetemi tanár ilyen igénytelen paraszt.
Ja, még előtte volt egy fiatal srác, aki csak szexre kellett, mert már majdnem becsavarodtam. Ígéretesnek tűnt András, jó kis ruganyos test, istenem, hát még csak alig múlt harminc. Jól is nézett ki, kulturált, finom megjelenés, olyan igazi úrifiú. Doktori fokozat, valami ügyvéd. Hallottam olyan pletykákat, hogy a zsidó fiúknak nagy farkuk van, és kétlem, hogy ez általánosan igaz lenne, de neki mindenesetre hál istennek tényleg az volt. Éppen egy kellemes meleg tavaszi napon mentünk el hozzá, a Rózsadombra, Bimbó utcai szerény kis budai hegyekre nyíló kilátású hajlékába, ahol meztelenül cigiztünk a hatalmas teraszon és élveztük a panorámát. Nem volt rossz vele, de olyan nagyon jó sem volt, azt hiszem, ott döntöttem el, hogy nem igazán fogok többet fiatal srácokkal szexelni, mert valami hiányzik nekem, fogalmam sincs, hogy mi. András keresett még utána, de inkább nemet mondtam, főleg mert közben Aterrel is szexeltem, ami kurva jó volt, és rájöttem, hogy nekem a szexben a negyvenes pasik jönnek be igazán.
Ja, és március elején randiztam a jegesmacival, kellemes, tehetős úriember, picit fiatalabb nálam, hat évvel. Később elhívott wellnessezni is egy vidéki wellnesshotelbe, ott is töltöttük az éjszakát, de nem volt semmi érdekes. A pasi nagyon aranyos, nagyon intelligens, meg minden, de kicsit tohonya, és nem is bírta állóképességgel a dolgot, és én ugyan szeretek magam is aktív lenni, de az azért lelohasztó, ha a másik tíz perc után már szuszog, izzad és nem a kéjtől, hanem a fizikai megerőltetéstől. Jegesmaci ennek dacára jó haverom maradt, szex, meg ilyen társas dolgok kizárva, viszont ajánlott fel állást a cégénél, amelyet erősen fontolgatok még mindig, hogy elfogadom...
Most vasárnap randiztam a tatai kutyás pasival, akiről írtam a napokban, nem ismétlem magam. Sajnálom, mert nagyon bejött nekem külsőre, aranyos is volt, de ami balhét hétfőn este levágott, amiért nem tudott elérni a telefonon... (ki voltam egész nap kapcsolva) azonnal kiadtam az útját. Isten őrizzen egy hisztis pasitól, grrr.
És akkor most itt van Robi, 45 éves, azaz egy évvel idősebb nálam, akivel szerintem nem sok minden lesz. Kicsit túl jó pasi. Eleve, hogy jéghokizott, ugye ettől a testalkata is iszonyú férfias. Majdnem 190 magas, izmos, aranyos, helyes, rettentő udvarias és előzékeny, és tudatában van, mennyire ragadnak rá a nők. Oké, el van ájulva tőlem a saját bevallása szerint, de ki tudja, tényleg így van-e. Majd kiderül. Elvileg holnap találkozunk, de még nem beszéltünk meg semmit, és látom, hogy a társkeresőn, ahol megismerkedtünk, iszonyú élénk az érdeklődés irányában. Tehát semmi lelkesedés nincs bennem egyelőre. Sőt, tiszta nyomott a hangulatom. Tartok tőle, hogy még egy találkozás, még egy ilyen klassz délután, mint tegnap volt, azzal az odafigyelésével, kedvességével, temperamentumával és azzal az iszonyúan vonzó férfias megjelenésével, a nagy mancsával, ahogy át tudta ölelni séta közben a derekamat, a finom, de nem tolakodó udvarlásával és bele fogok szeretni... Akkor pedig meghülyülök, féltékeny leszek, sóvárogni fogok, aggódni, és mindent kurvára elrontani.
Közben már hetek óta levelezek egy magánnyomozóval, olyan igazi rockeres beütés kinézetileg, nem túl magas a pasi, de testes, kopasz. És bőrcuccokat hord, meg ilyesmi, szóval impozáns, na. Most egyelőre nem randizok vele, amíg Robival ki nem derül, hogy lehet-e ebből valami, vagy nem...
Szóval ez a nagy helyzet, és én most totál ki vagyok ettől merülve, rohadtul unom az egész projektet.
