Az vadóc oroszlánkölyköknek az megszelídítésére tett kísérlet

Az elején ezek a srácok minden második kérdésre azt válaszolták, hogy punci. Vagy dugás. Vagy fütyi. A második órán mondtam nekik, hogy srácok, OK., akkor minden óra elején, amíg adminisztrálok az e-naplóban, az alatt a 2 perc alatt mindenki bekiabálhatja, hogy fasz, pina, amit akar, és ezzel letudjuk egész órára a hormonokat, jó? Röhécseltek zavarukban, de persze a módszer nem vált be.

Amikor hétfőn a művészetek mibenlétét szerettem volna ezzel a kilencedikes osztállyal megvitatni, néhányan akkor is elengedték a gyeplőt és próbáltak zavarba hozni és minduntalan vulgáris megjegyzésekkel bolygatták volna az órát. Engem nem tudtak ezzel kiakasztani, sőt gyorsan előrelapoztam a szöveggyűjteményben és kikerestem Walter von der Vogelweide versét. (Először és utoljára 21 évvel ezelőtt tanítottam sportiskolában magyart, akkor az egyszer bevált ez a trükk, hátha most is...) Na, srácok! - próbáltam túlkiabálni a rendetlenkedő osztályt -, felolvasok egy verset, és aki megmondja, milyen pózban dugtak benne (felhördülés) és meg is indokolja, kap egy ötöst. Mindenki zúgolódik, vörösödnek fülig. Na, olvassam, vagy ne? Igeeen. Egymást csitítják, hogy kussolj már. Síri csend, felolvasom a verset (Hársfaágak csendes árnyán) Mindenki feszülten figyel. Amikor a végére érek, ketten is jelentkeznek és megmondják a helyes választ, mindenki ki van akadva. Igen, szex van a versben, ez teljesen normális dolog, majd ti is megtudjátok, ha érettebbek lesztek, és nem lesz akkora poén obszcén szavakat kiabálni órán. Kicsit mintha helyreraktam volna őket, de még látom rajtuk, hogy nem eszik olyan forrón a kását, de már kicsengettek. Na, majd én kifogom a szelet a vitorlátokból, gondoltam, és még aznap délután-este összeállítottam nekik a másnapi irodalomóra anyagát.

Beléptem a terembe, az első padban az egyik srác nekem szegezte a kérdést: a pornó lesz a téma, tanárnő? Igen, feleltem. Erre vihogni kezdtek, azt hitték, viccelek. "A mai óra anyagát kifejezetten nektek állítottam össze. Mai témánk: A szex, az erotika ábrázolása a művészetekben. Szex vagy pornográfia? Megnézünk néhány alkotást, és ti döntsétek el a kérdést. Régen, pl. az ókorban, amikor megláttak az emberek bizonyos témájú alkotásokat, akkor abban nem feltétlenül volt semmi megbotránkoztató, és nem recskáztak rá, hanem... - nem tudtam folytatni, mert mindenki felhördült és röhögött. - Talán, nem így mondjátok? Deeee... Akkor meg? Elhallgatnak. Szóval mindjárt látni fogjuk azt, amiről tegnap beszélni próbáltunk, hogy a művészet igaz, hogy utánzás - ki is állította ezt? - kérdezem, és már rávágják, hogy Arisztotelész (előző napi tananyag, hurrá, emlékeznek rá), azaz utánzás, de a lényeg az, hogy MIT?, MIVEL? és HOGYAN? ábrázol a művész. A szex (a MIT?) mindig is központi témája volt az emberek életének. Teljesen érthető, hogy a művészetekben is szinte a legnagyobb aránnyal ez lesz a MIT? De hogy az az alkotás valóban művészet-e, az függ a technikától és az ábrázolásmódtól és még sok minden mástól. Nézzük akkor. Először meghallgatunk egy John Donne-verset megzenésítve. A pasi egy 16. századbeli angol költő volt, ezt a verset is akkor írta, amíg meg nem tért; nagyon imádta a nőket és a szexet. A Ghymes együttest fogjuk hallani, ismeri valaki? - ismerték páran. - Figyelj a szövegre, hol van benne szex, és a végén döntsük el, hogy művészeti alkotás vagy sima pornó.

Sajnos, elég rossz volt a technika, a basszust nem tudtam jól beállítani, de így is lehetett rendesen hallani a "Vetkőzős dalt". Hamar közös nevezőre jutottak a srácok, hogy szerintük ez művészet, mert igaz, hogy tele van konkrét utalással a szexre és a meztelenségre, de nem annyira nyers formában. Ráadásul a zene is olyan, ami inkább lovagi versekhez illő hangulatot áraszt, ez is befolyásolja, hogy ne obszcénnak érezzék a verset. Pl. elemeztük azt a két sort, hogy
Mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Ha azt mondom, áll a farkam - mondom nekik, akkor obszcén vagyok, ugye? Iiigeeen. De ha azt mondom, lándzsám nem döf, csak áll, az egy finom, burkolt ábrázolás.

Még egy rövid kínai vers a 9. századból (Liu Teh-Zsen):

Dereng már. Őszi eső kopogtat. A hárfáslány 
 szeme lecsuklik. - "Fáradt vagyok" - suttogja -, "drágám."
Itt piheg most mellettem. Oly forró a párnás ágy! 
Dunyhánk alatt szelíden pengetem hárfácskáját.
 

Hamar kitalálták, mi is az a hárfácska...

 Akkor jöhetnek a képek. Kezdtem teljesen megszokott ábrázolásokkal, hogy lássuk, ma mit tartunk művészetnek, mi az, ami erotikus témaként megjelenhet pl. festményekben. Megnéztünk ókori egyiptomi ölelkezős szobrokat, aztán Klimt "Danaé" c. festményét (elmondtam nekik ehhez, hogy Zeusz mennyire szeretett szexelni, és Danaét aranyeső alakban tette magáévá); egy Jan Saudek-fotót (egy lányalakon 3 pár kéz, láthatjuk, milyen finom ábrázolása a gruppen szexnek, nincs benne semmi vulgáris, mégis mindenki vágja, hogy ezt a lányt többen szeretik egyszerre); Rohde "Érzékiség" c. szénrajzát, amelyen már látszik egy férfi nemiszerv is, mégis annyira sejtelmes az egész, hogy még mindig művészetnek ítélték meg a gyerekek; végül Henri de Toulouse-Lautrec "Csók" c. festményét, melyet egyenesen unalmasnak találtak, nincs benne semmi "pláne", pedig szexről szól.

Akkor hát jöjjön a lényeg, hogy régen hogyan jelent meg a nemiség az ember életében. Rögtön a következő kép, egy nagy, farkat formázó kőtömb, majd még egy, ezen már egyértelműen látszott, hogy az bizony egy férfi hímtag. Döbbenten kérdezgették, mi ez, tanárnő? Ez bizony, srácok, az, amire gondoltok. Síva főisten egyik szimbóluma a hindu vallásban a fallosz, úgy hívják, hogy lingam. A termékenység, a gyermekáldás jelképe, a nők illóolajokkal kenegették be ezeket a nagy méretű lingam-szobrokat, és rituálékat tartottak, melyekben a bő gyermekáldásért imádkoztak. A következő reliefen éppen egy ilyen jelenetet láthatnak megörökítve. Néhányan felállnak és megkérdezik, lefényképezhetik-e a mobiljukkal. Persze, nincs ebben semmi rossz, hiszen a témánk: erotika, nemiség a művészetekben.

A következő fotón egy ókori pénzérme elő- és hátlapja. Az előlapon egy császár portréja, a hátlapon  egy férfialak, hatalmas farokkal. Röhécselnek a gyerekek. Ez mi, tanárnő, ez most hogy? Mutatok még néhány másik ókori pénzérmét ugyanezzel az alakkal, közben elmesélem, hogy akit itt látunk, az Priaposz, Aphrodité fia, majd tanuljuk a görög mitológiát úgyis. Héra irtó mérges volt Aphroditére, amiért az ledér életet élt, és amikor terhes lett, megátkozta és megérintette a hasát. Aphrodité megszülte a gyermeket, akit torzszülöttnek látott, mert hatalmas farka volt, ezért kitette az erdőbe, ahol nimfák találtak rá, és ők nevelték fel. Később sajnos nem hálálta meg ezt nekik, hanem szerelmével üldözte őket.

Nos, ez a Priaposz olyan figura volt az ókorban, hogy semmi szégyellnivalót nem találtak benne, és egyenesen pénzérmére nyomták a képét, vagy díszítőelemként kőlapokra vésték. Senki nem vihogott rajta, nem kezelték olyan tabuként ezeket a dolgokat, mint napjainkban. Pl. ma már a társadalmi konvenciók alakulása miatt kifejezetten obszcén, sértő, megbotránkoztató, ha én  egy faszt rajzolok a táblára (felrajzoltam). Ugye? - kérdeztem meg a diákokat. Igen, mondják kórusban és zúgolódnak rendesen. Bizony az, és ezért nem is rajzolok ilyesmit, sőt ez volt az első fasz, amit táblára rajzoltam, de sokan ezzel akarják pukkasztani a tanárokat pl, amikor füzetbe, dolgozatra ilyesmit rajzolnak, pedig mint mondtam, voltak korok, amikor ez teljesen természetes volt, és nem társult hozzá megbotránkozás, mert nem is ez volt a célja.

A gyerekek kezdenek elgondolkozni. De már lépek tovább, néhány rézkarc következik, középkori ábrázolások, egy szakállas, idős úr négykézláb, rajta egy meztelen hölgy ül, és gyeplővel irányítja a pasit. Gyerekek tisztára kiakadnak. Hát, drágáim, ez az úr, akit itt látunk, ez bizony Arisztotelész, az ókori filozófus. Egy anekdota szerint - ki  tudja, mi az az anekdota? Előbb ezt tisztázzuk, aztán folytatom: - Szóval egy anekdota szerint Arisztotelész annyira belehabarodott egy Phyllis nevű hölgybe, hogy bármire képes volt érte, még egy ilyen domináns játékra is, és állítólag le is buktak. Ki tudja, igaz-e, mindenesetre rengeteg ábrázolásban fennmaradt a téma - megmutatok nekik még egy pár rajzot és reliefet. A kérdés a ma embere számára, számotokra: ez művészet vagy pornográf ábrázolás? Mitől egyik, mitől másik?

A gyerekek arra a döntésre jutnak, hogy ha valaki nem tájékozott benne, hogy pontosan MIT ábrázol a mű, akkor nehezebb belőni a kategóriát, de az ábrázolás módja, hogy ilyen rézkarcok, ez óhatatlanul a régiség hangulatát árasztja és inkább művészet, mint nem, pedig eléggé pikáns a téma, és még csak a középkornál tartunk... Ha már itt vagyunk, akkor megmutatok nekik egy Lucas van Leyden-művet is, a Vergilius a kosárban-t. Ebben mi a szex? - kérdezik joggal. Igazából semmi, ez is egy pikáns történet arról, hogy egyszer Vergilius, akiről majd tanulunk irodalomórán nemsokára, megfűzött egy férjes polgárasszonyt egy kis szerelmi légyottra. Megbeszélték, hogy a nő az éj leple alatt felhúzza kosárban a szobájába és majd jól ellesznek. Igen ám, de a hölgy csak félig húzta fel Vergiliust, és ott hagyta lógva a ház kőfalán. Így találtak rá hajnalban a városka polgárai és jól kinevették. Tehát szex nincs benne, csak lett volna, ha a nő nem tréfálja meg. Ha nem ismerjük a sztorit, nem tudhatjuk, hogy ez a kép egy pikáns sztorit takar...

Akkor jöjjenek a keményebb dolgok. 16., 17. és 18. századi japán mesterek fametszeteit mutatom be (elmondom persze, mi az a fametszet, és hogy ezzel a technikával nagy mennyiségben tudták sokszorosítani ezeket a műveket, tehát egyedi alkotásként tömegekhez jutottak el, afféle szórólapként, korabeli "újságként"). Hishikawa Moronobu, Katsukawa Shuncho és végül a mindenki előtt talán jobban ismert Kitagava Utamaro erotikus művei jönnek. A finomabb ábrázolásokkal kezdem (mutatom, hogy mennyire hangsúlyos Utamaro képén a nő nyakszirtje, hogy ez ugyanolyan erotikusnak számított akkor, mint ma a fedetlen mell látványa, olyannyira, hogy a gésák nemcsak az arcukat sminkelték, hanem a tarkójukat is...), és az elég durvákkal fejezem be.

Nagy a felbolydulás a teremben, a hatalmas falloszok és kitekert pózok láttán. Én persze megőrzöm komolyságomat, én már nem kamasz vagyok, akinek ez olyan nagy cucc, úgyhogy könnyen tudom objektív szemmel látni és láttatni a dolgokat. A fiúk is érzik a végére a különbségeket, kezdik kapisgálni, hogy az erotika, a szex, az az ember legtermészetesebb sajátja, és minden kor ezzel másképp bánt, másképp fogadta be, másképp ábrázolta és élte át. Nemcsak a történelmi korok, a társadalmak, hanem az ember maga is. Minden függ a neveltetéstől, a szocializációtól, az egyéni, személyes életúttól...

Öt perccel kicsengetés előtt kórusban könyörögtek, hogy ne legyen vége az órának. Pedig semmi konkrét pornót nem vittem, nem mutattam, amire talán számítottak óra elején. Még gyorsan végignyomtam pár Zichy Mihály-rajzot, de akkor már kicsöngettek rég.

Nem mondom, néhányan zavartan vihogtak az órán, a többség azonban le volt döbbenve. Egyrészt az óra anyagától, ami pedig szerintem teljesen természetes..., másrészt a hallottaktól, és hogy egy kicsit más megvilágításba kerültek az előző órán a művészetekről tanultak, és egyáltalán az egész témának, a szexnek a mibenléte.

Nem tudom, hogy ezért vagy nem ezért, de azóta volt 3 magyaróránk és egyszer sem szóltak be semmilyen obszcén megjegyzést. Tudtam, hogy veszélyes ez a téma, hiszen 15-16 éves kamaszokról, fiúkról van szó, nagyon érzékenyek és még éretlenek, elég nehéz a szexualitást úgy megvitatni velük, hogy ne tévesszen az ember arányt, és nem is biztos, hogy nekem teljesen sikerült.

A többi osztályokból viszont már jelentkeztek diákok, hogy tanárnő, mi is fogunk szexes verset elemezni? :)