Valami nem stimmel Emmel, ezt éreztem már rögtön az elején. Az első találkozásunk kicsit későre tolódott, bár úgy volt, hogy visszaér vidékről, és el tud velem jönni az egyesületünk szombati találkozójára és utána a buliba. Közben kiderült, hogy a nagy hó miatt balesetek történtek az autópályán, ő ott ül a kocsiban, és biztosan nem ér fel Pestre, max. az éjjeli buliba. De nem így történt. Éppen megérkeztem a házibuliba, amikor hívott, hogy most ért haza, rendbe kell tennie a kocsit, mert tele van a kipufogója latyakkal, iszik egy teát, megfürdik és eljön értem. Jó, hát akkor legyen így, gondoltam, és kértem, hogy kettőre jöjjön az Astoriához. Barátnőmmel megdumáltuk, hogy mi történhet az éjszaka hátralévő részében. Úgy terveztem, hogy elmegyünk hozzá, beszélgetünk, csókolózunk. A levelezésünk során írta, hogy Újpalotán lakik, de a 11. kerben is van egy otthona. Így, ilyen kifejezésekkel szó szerint. A buliból leléptem, ő ott várt a buszmegállóban, nem is kellett keresnem, hogy ki lehet, mert a 200 centijével nem lehetett nem észrevenni. Észbontóan helyes pasi, jó kocsi, igényes öltözködés. Én becsusszantam a kis miniszoknyámban az autóba és elindultunk. Hová menjünk, kérdezte. Ööö, hát hozzád, válaszoltam meglepetten, mert azt hittem, egyértelmű. Előtte már kitárgyaltuk, hogy nekem még itt az exem, nálunk nem lehet találkozni. Hát hozzá nem lehet, mert bonyolult és nem akarta levélben írni, de a házának megrogyott a tetőgerince, ki kellett költöznie, mert életveszélyes, és most az unokaöccsénél lakik. Jó fél percig szóhoz sem jutottam. Gyorsan lepörgettem a megoldási lehetőségeket, nem is aznap estére, hanem hosszú távra. Mit fogok kezdeni ezzel a pasival? Hol leszünk együtt, amikor intim akarunk lenni? Javasoltam, hogy akkor üljünk be valahová beszélgetni, de éjjel kettő után már hová? Nem volt ötlete, és nekem sem. Akkor vigyél haza, javasoltam, és az utcán beszélgetünk a kocsiban.
Így is lett, de ez nagyon szar volt. Nem is láttam rendesen, kényelmetlen volt és feszengtem, ilyen egy első randit... De azért értékeltem, hogy egész napos küzdelme után a hóval, közlekedéssel, több száz kilométerrel, éjjel még találkozni akart velem. Bár előtte mondtam neki, hogy négy pasi maradt a finisben, és ő csak az egyik, igaz, az első helyen.
Jó másfél órát dumáltunk, aranyos volt, el volt ájulva tőlem, szerettem a hangját, kellemes, mély, irtó megnyugtató. Mosolygós, derűs arc, nem egy idegbeteg idióta. Csókolóztunk is, abban sem csalódtam. Bár én a szenvedélyes, vad dolgokat szeretem, akkor jólesett az érzéki, finom csókolózás.
Hazatipegtem a nagy hóban a magas sarkú csizmámban, másnap megbeszéltük, hogy a héten találkozunk, a helyet meg tudja oldani, egy barátjánál. Nem a legjobb, de nem akartam sárkánykodni, végtére is csak átmeneti lakásgond, gondoltam. De a kellemetlen érzéseim ettől nem múltak el, egyszer voltam valakivel nem a saját lakásán, és nagyon nem tetszett. Feszélyez, meg minden. De a pasi nagyon vonzott, kíváncsi voltam rá, a testére, a farkára, az ölelésére.
Szerdán találkoztunk is, délután négykor. Hozzám közel álltunk meg a kocsival, a lakásban vörös (!!!) fény derengett. Rögtön levágtam, hogy ez nem egy barát lakása, mert nem volt pl. semmi szekrény, vagy személyes cucc. Inkább egy fizető vendéglátó szobának nézett ki. Rá is kérdeztem rögtön, hogy itt lakik valaki? Ez tényleg a barátodé? Mert inkább motelnek nézem, tekintve a kitett törölközőket és üdítőket! És felemeltem az asztalkáról egy lapot, melyen a fogyasztási árak voltak feltüntetve (minden csoki és üdítő 200 ft per egység.) Erre bevallotta, hogy tényleg fizetőszoba, de nem hazudott, mert egy barátjáé, akivel mit tudom én milyen ügy kapcsán kerültek kapcsolatba, és a pasi lekötelezettje, ezért neki diszkont áron odaadja. Azt hittem, kilököm az ablakon a hóra. De emlékeztettem magam rá, hogy nem vagyok egy hárpia, ezért csak cicásan odabújtam hozzá, és beleleheltem a nyakába, hogy máskor ne vágjon át, mert nem szeretem. Pironkodva szabadkozott, én meg nagylelkűen megbocsájtottam.
Ezt követően megmasszírozta a lábam, mert elmondása szerint reflexológus is a gyakorolt szakmája mellett. E lábtapi nem sokáig tartott, nagyon hamar összegabalyodtunk és megtörtént az eksön, ami egész jó volt, főleg ha számításba vesszük, hogy első alkalom. Kicsit több mozgáshoz vagyok hozzászokva a férfi részéről, de ő a 200 centijével és 108 kilójával elég hamar lefáradt, akkor én vettem combom közé az irányítást, majd ismét átengedtem neki a terepet. Sőt, egy kis nyalakodásba is belementem, amit azért annyira nem nagyon szeretek, de meglepetésemre iszonyú jól csinálta, talán legjobban az összes eddigi partnerem közül. Nem is fukarkodtam a dicsérettel, tudom, mennyire szeretik a férfiak, ha elismerik szexuális teljesítményüket.
Azt is megengedte, hogy szex után elszívjak egy cigit, ezt jó pontként felvéstem.
Másnap aztán bejelentette, hogy nagy baj van, gond adódott egy németországi projekten, és pár nap múlva ki kell mennie minimum három hétre. Na, szép! Megvársz, kérdezte édesen a telefonban. Persze, feleltem nem túl nagy meggyőződéssel és lázasan járt az agyam, hogy ez most mi a fene.
Közben persze rengeteg SMS oda-vissza, hívott sokszor, elárasztott a szeretetével, az imádatával, ami nem is lenne nagy baj, ha én is odáig lennék, vagy ha nem érezném azt, hogy ez valahol nem stimmel. Persze, megszoktam, hogy egyes pasik nagyon hamar belém habarodnak, de azért lássuk be, negyven fölött nem én vagyok a Monica Belucci, na.
Em elutazott. Azon a hétvégén itthon sem voltam, el sem tudtam tőle búcsúzni. Hugimmal tárgyaltuk ki a fent taglaltakat, és szerinte is van valami differencia a pasiban. Próbáltuk kitalálni, milyen módszerrel tudnám kideríteni, hogy valóban elutazott-e. Pl. kicsikarni tőle egy freemailes levelet, mert az elküldi az IP-t, amely alapján be tudnám keresni a tartózkodási helyét. De Em még aznap, vasárnap késő este felhívott egy németországi telefonról és megnyugodtam. A hangja az valami fantasztikusan gyógyító. Aranyos volt, becézett így, becézett úgy, olyan mélységekig, hogy már majdnem röhögtem. Nagyon szeretem, ha imádnak, de azt nem, ha valaki szórakozik velem. És nála ott volt ez a mellékzönge, hogy úgy éreztem, csak szívat. Nem tudom az okát, valami volt, van a hangjában, valami nem őszinte.
A gyanú kimarja a lelket, a bizalmat, kócos fúriává tud változtatni olyan kis angyalokat is, mint én, hehe. Rá is kerestem a neten a telefonszámára, az itthonira, de az tényleg azon a néven szerepelt, amelyen bemutatkozott nekem. Lakcímet nem tudtam kideríteni hozzá. Nyomozásomat is le is állítottam, mielőtt átmentem volna nagyon hülyébe.
Németországból mindennap felhívott (felhív), vagy SMS-t küld, szeretőset, ölelőset, lélekmelegítőset. Kezdtek szertefoszlani a kétségeim. Miért pazarolna egy negyvenes nőre ennyi energiát, pénzt, ha valami mást akarna, vagy ha csak szexet akarna? Annyira azért nem vagyok jó nő, ráadásul Em igazi jópasi, tehát nincs rám szorulva.
Hiányzott azonban már, hogy ne csak egy-két percet beszéljünk, ezért megkértem, valahogy oldja meg, hogy tudjunk csetelni, vagy bármi. És kértem, hogy küldjön MMS-ben fotót magáról, hogy legalább a képét nézegethessem. Ami ugyanis a társkeresős adatlapján van, az régebbi lehet, azóta kerekebb a feje, egészen más (ja, ezt mondtam is neki első randinkon, hogy nagyon helyes srác, meg minden, de annyira más, mint a képen, úgyhogy most újból fel kell építenem őt magamban. Ettől elszontyolodott.) Rögtön felhívott, hogy sajnos nem tud MMS-t küldeni, mert nincs beállítva, vagy a tököm tudja, miért nem. De szombaton délután, este bemennek Lingenbe és tudunk csetelni.
Nem egy nagy számítógép guru, úgyhogy ilyen, hogy MSN vagy Skype szóba sem jöhetett, inkább feltöltötte lejárt egyenlegét a társkeresőn és ott dumáltunk. Írta, hogy a projektjüket befejezték, de van még egy munka, egy tengerjáró hajónak az olajpumpa szerkezete. Tehát csak jövő héten derül ki, mikor jöhetnek haza. Ismét hízelegtem, hogy fotózkodjon le, és kérje meg valamelyik munkatársát, akinek van alkalmas telefonja, és küldje el a képet. Erre a válaszban átpasszolt a belső képküldővel egy fotót, hogy jó lesz az itteni? Persze, édesem, jó lesz. Örültem, mint majom a banánnak. A fotó rögtön gyanús lett. Egyrészt karácsonyfa volt a háttérben. Másrészt - de ez csak később rajzolódott ki bennem -, sokkal keskenyebb rajta az arca, mint legutóbb láttam; pár nap alatt nem fogyhatott le 10-15 kilót! Vissza is kérdeztem, hogy jé, ez most készült, és a németeknél még áll a karácsonyfa??? Igen, most készült, amikor kijöttek. Ennyiben maradtunk, a testi adottságokat nem is firtattam, mert addigra már kijelentkezett, mire ez a gyanú is elharapózott volna elmémben.
Ma nézegettem a fotót, rákattintottam a tulajdonságokra, mondom, most már csak meglesem, mikor készült. Utolsó módosítást dátuma: 2011. július 18. Na, ne bassz oda... Oké, lehet, hogy valami dátumhiba. Nézem az adatlapját a társkeresőn, hát pont aznap regisztrált. Ó, talán minden képet így datál, mentegettem magamban, ezért gyors szúrópróbaszerű teszttel behívtam más fickókkal a levelezést és megnéztem az ott küldött képek dátumait. Mindegyik pár perc eltéréssel egyezett a beszélgetés időpontjával, mert a képek többségét spontán készítették kérésemre ilyen-olyan testrészeikről és töltötték fel aktuálisan a képet. A saját fotóimat is ellenőriztem, és megállapíthattam, hogy az utolsó módosítás dátumaként a kép társkeresőre való feltöltésének időpontját pöcsételi a szerver. Hát, édes Em, hazudtál, drága szívemnek szottya!
De miért?
