... amikor utoljára írtam magamról, pedig az olvasók szeretik a jó szaftos sztorikat. Tavaly augusztus óta nem pasiztam. Jó, ez így túlzás, mert novemberben már nem bírtam, és letoltam egy kört Danival, mert júliusban úgyis lógva hagytam szegényt, meg mert könnyen mozgósítható volt. Aztán két hete Bébé ágyában töltöttem az estét. A srác öregedett legutóbbi találkozásunk óta öt évet, és ez meg is látszott rajta, enyhe szarkalábak a szája körül, már nem olyan kemény tónusú fenék, de azért még mindig nagyon jól bánik a testemmel.
Bébé azért is tett jót, mert két hónapja aktívan elkezdtem megint társkeresőzni, és így talán nem csinálok hülyeségeket a szexhiány miatt. Például hogy nagyon bejön a pasi és képes lennék már a második randin szexelni vele.
Jancsival már június eleje óta találkozgatok, hetente egyszer. Koncertekre megyünk, vagy csak borozni egy romkocsmába, jókat dumálunk, elég jó a humora. De még egyszer sem éreztem késztetést, hogy csókoljon már meg! Ő akart, de észre sem vettem, amikor meg igen, akkor ügyesen elhárítottam vagy felugrottam a villamosra. Barátnőm szerint ez már durva, amit a sráccal csinálok. Vagy rúgjam ki, vagy feküdjek le vele. Igaza van, tökéletesen. Mi van, ha egy állat az ágyban? (Akkor megtartanám.)
A másik randim olyan szar volt, hogy el sem mesélem. El is ment a kedvem a társkereséstől. A barátnőm unszolására aztán mégis elhatároztam, hogy randizgatni fogok és majd meglátom. Rájöttem, hogy utálok randizni. Pedig még csak fásult sem vagyok, hanem csak... nem tudom. A szex hiányzik, de szexpartner meg nem kell, mert az nem ugyanaz, max. egészségügyi dugás és utána nyomás van a gyomromban a hiánytól. Az emberhiánytól.
A harmadik egy tetkós pasi, elvitt nudi strandra, de nem tudtam vele miről beszélgetni, úgyhogy csak napoztam és söröztem. És idegesített, hogy mindig simogatni akart. Anyádat simogasd az első randin!
A negyedik randim néhány hetes levelezést követően egy kurva jó pasival esett meg, de erről nem írhatok, mert. Valahol érzem, hogy ez sem százas dolog, talán azért, mert kis nokedli vagyok az exéhez képest, emiatt nagy a nyomás rajtam saját magammal szemben, másrészt túlságosan tetszik. Na, az ilyeneket szoktam rövid határidővel elbaszni, vagy derül ki róluk nagyon hamar, hogy vállalhatatlanok, mint Tamás vagy Robi.
És akkor csodálkozom, hogy semmi kedvem társat keresni? Talán mégis inkább egy szabadidőpartnerre teszek szert, aki miatt nem kell lelkizni és nem fenyeget a veszély, hogy beleszeretek. Mert kurvára nem akarok senkit szeretni, olyan jó most ebben a nagy érzelmi semmiben lenni, hogy nem tapossa fel a szívemig a gyomromat senki.
Végre!!! :-)
VálaszTörlés