Ennyi!

Amúgy Lencsi jól leoltotta Tamást. Szombat reggel, amikor készülődtünk elmenni a hétvégére, épp akkor jött haza Lencsi a sátorozásból. Tamás odalépett hozzá és bemutatkozott. Erre ő:

- Ne fáradj! Mire megjegyezném anya új pasijának a nevét, már ki is rúgja őket.

Miért pont én?

Lencsinek volt igaza, amikor azt mondta másfél héttel ezelőtt, hogy ez a pasi nagyon gáz. Pedig akkor még csak naponta 7-szer hívott, mellette elárasztott az SMS-eivel és facebookos üzeneteivel. Aztán a találkozásunk előtti  utolsó négy napban gyakorlatilag egyfolytában a fülemen volt a telefon, csekély 11-12 hívással... Még ekkor sem volt elegem belőle, kíváncsian vártam, milyen lesz újra találkozni vele. Azon mondjuk mosolyogtam, sőt kezdtem kényelmetlenül érezni magam, hogy mennyire fantáziátlan a bókolásban és szédítésben, de ezt akkor még betudtam annak, hogy alig töltöttünk el együtt időt, nem ismer, ezért nem tud személyre szabottan udvarolni, vagy azt gondolja, hogy nekem is az kell, mint sok nőnek, azaz az elárasztásos módszer (te vagy a leggyönyörűbb, nem tudok aludni miattad, köszönöm, hogy létezel, soha nem hiányzott még így senki - ezeket naponta tízszer)

Az együtt töltött három és fél nap pont elég volt, hogy nagyon gyorsan rájöjjek, mennyire taszít Tamás. Az apróságoktól kezdve, hogy pl. nyitott szájjal rágógumizik, vagy ahogyan eszik (gusztustalanul - pl. tenyerébe öntött hántolt napraforgót és betuszkolta a szájába, miközben a szotyi potyogott szerteszéjjel, meg ott fityegett utána is az ajkán, NEEEEE), ahogyan folyamatosan nyomta nekem az idióta szövegeket, amiket a kevésbé szofisztikált féfiak szoktak lökni az olyan nőknek, akik elájulnak a szóvirágoktól (pl. hogy mindig ilyen feleségre vágyott, meg hogy értem bármit megtenne, meg hogy én vagyok az egész kempingben a legszebb nő, soha senki nem volt még ilyen fontos neki etc.), mindezt felváltva azzal, hogy állandóan azt duruzsolta a fülembe, hogy mit csinálna velem a legszívesebben - ami tök jó, ha kölcsönös ez az állandósult gerjedelem, de én néha szerettem volna csak úgy pihenni, napozni, úszkálni stb., szóval lazulni és nem azt hallgatni, hogyan szippantaná be a csiklómat vagy mit csinálna a puncimmal. Elérkeztem arra a pontra, hogy életemben először elkezdtem undorodni a szextől :)  És mindig, de mindig rajtam volt valahol a keze vagy a szája - ami engem zavar társaságban. A szex maga is taszító volt vele, kb. nulla szexuális kultúra, ami az órákig tartó őrült tempójú reszelésben merül ki, és hogy állandóan erőltetni akarta az anált, mindeközben csurgott rám szó szerint róla az izzadság, és sehol nem tudtam úgy hozzáérni, megfogni, megsimogatni, hogy ne csúszott volna el a kezem és ne ráztam volna le egy-egy érintés után a kezemről a vizet, vagy egyszerűen csak odaragadtam hozzá... a feje, arca szex közben, komolyan, olyan ijesztő volt, hogy most is borzadállyal gondolok vissza, és csak egyetlen szó ugrik be róla: sakál. De a legvállalhatatlanabb, hogy amikor elélvez, akkor 1 percig folyamatosan ÜVÖLT. Én is elég hangos vagyok, de ez egyszerűen... kizárt dolog, hogy egy lakáson belül lehessen vele úgy szexelni, hogy bárhol egy másik szobában van valaki, mert ez még a lépcsőházi folyosóra is kihallatszik.

(Miközben írom a posztot, most meg már kifejezetten szerelmes üzeneteket küldözget telefonon, levélben és posztol az facebookjára -  nagyon gyorsan véget kell vetnem ennek).

Egész hétvégén azért egyebeket is megtudtam  tőle róla a fenti kizáró tényezőkön kívül. Az még annyira nem is zavarna, mennyi nője volt, nekem is volt sok pasim. De eleve nem bírom azokat a férfiakat, akik úgy állítják be, hogy előttem minden nőjük szar volt, meg nem szerette őket, a nők sem őt, meg senki nem volt még ilyen kedves vele, meg anyám kínja. Ez gusztustalanabb, mint a szex közben a sakál arc. És megtudtam azt is, milyen prominens emberek az ő jó haverjai, vagy hogy milyen híres emberekkel volt jó kapcsolatban és mekkorákat söröztek vagy vadásztak együtt. Pont leszarom. Meg azt is, hogy milyen modellekkel meg színésznőkkel élt együtt, mert ő akkora májer.

Ja, és a kicsinyes embereket sem bírom. Általában azok ilyenek, akiknek bőven van mit a tejbe aprítaniuk. Igazán nem vagyok egy királylány, és mindig is ragaszkodtam hozzá, hogy ha a partneremmel elmegyek valahová, akkor én fizessem a szállás rám eső részét, és én is fizetek egy-két sört vagy akármit, nemcsak a férfi. De Tamás még egy pohár kólára sem hívott meg, azért ez nagy szarrágás (és nem csóró a pasi, ellenkezőleg: 168 négyzetméteres kalyibában tengődik és tízszer annyit keres, mint én...)

Szóval sok kis dologból gyorsan összeállt a kép, hogy nekem nem kell az ürge. Most már csak az a feladat, hogy ezt kíméletesen és mielőbb a tudomására hozzam, mivel ő meg kurva jól érezte magát és el van ájulva, főleg mert tapasztalta, hogy nagyon kellenék másnak is, és ettől még jobban rám gerjedt. Mindezek mellett volt egy olyan halvány gyanúm, hogy abszolút nem én voltam itt, akire rá van kattanva, hanem egyszerűen most pont én vagyok, akire ráömlesztheti magát. Mert a nagy ostroma mögött egészen világosan kirajzolódott számomra, hogy ez egy teljesen kommersz udvarlás, én sehol nem voltam benne, csak pont kéznél voltam.

Szerencsére a hétvégém még így is isteni volt, a barátaimmal együtt lehettem ismét, rengeteget táncoltam, napoztam (már tejcsokinál is szebb barna vagyok). Azt sajnálom picit, hogy konkrétan két srác is csak az én kedvemért jött el erre a hétvégére a rendezvényre, akikkel így nyilván nem tudtam foglalkozni, sem beszélgetni, mivel nem is csapódtak oda a társaságunkhoz, amikor meglátták, hogy Tamással vagyok. De azért amikor jöttük-mentünk és összefutottam ismerősökkel (kb. 5-600 emberről beszélünk....), akkor mindig hangsúlyoztam a bemutatásnál, hogy Tamás nem a párom, csak aspiráns. Ő ezt jó poénnak vette, azt hitte, csak viccelek és milyen jófej vagyok, hogy ilyen lazán nyomom.

Szóval ebből a kapcsolatból sem lesz semmi, de nem vagyok lelombozva, mert sejthető volt, hogy nem az én színvonalam lesz a pasi. Tiszta gáz a facebookos fala is, semmi, de egyetlen saját kiírás vagy gondolat sincs rajta, hanem csakis ezek a most divatos, nagyon gáz nyálas képek, alatta valami bölcselet vagy szép mondás (barátságról, szerelemről), csodálatos idézetek, viccesnek gondolt feliratos képek, napiszar.com-os akármik.

De hogy én miért vonzom be az utóbbi időben az idiótákat?

Vállalhatatlan

Ennyire gáz pasim még sosem volt, és most sem lesz.

Érdekes

Nem mondhatnám, hogy nem kapkodom a fejem. Próbálom követni a saját életem történéseit. Érdekes, hogy inkább szereplőnek érzem magam, mint valós résztvevőnek. De azért el vagyok bódulva.

A kellemes nyári kaland Tamással igen gyorsan valami másba kezdett átváltani. Naponta rengeteget beszélünk, négyszer-ötször is hív telefonon, a legrövidebb hívása is negyed óra, közben leveleket is küld, üzeneteket SMS-ben, facebookon... Próbálom tartani vele a ritmust, jólesik ez a figyelem, ez a rajongás, és persze én is vágyom rá. Csak... Csak nekem olyan kevés volt az a két nap vele, azok a pillanatok, órák abban a pár napban, hogy most a szavak, melyekkel kitöltjük a távolságot és a hiányt, kezdenek túlságosan csak szavakká és kevéssé válni számomra.

Nyári kalandot akartam csupán, és nem is vagyok biztos benne, hogy Tamás őrült rohama nem több ennél, csak neki ez van a repertoárjában. Vagy pedig tényleg ennyire lenyűgöztem. Majd hétvégén kiderül, együtt töltünk négy napot. Mindenképpen pozitívum, hogy az én baráti társaságom rendezvényét választotta a kedvemért a következő hétvégére, pedig ugyanakkor az ő egyesületében is nagy rendezvény lesz, és eddig ezt a már hagyományos eseményt mindig velük töltötte...

Amennyire el tudtam engedni magam múltkor vele, és súlytalanul élveztem az együtt töltött időt, most annyira nem tudok feloldódni, mert ésszerűtlen, hogy valaki egy futó találkozás után ennyire ragaszkodjon hozzám.

Az viszont előrelépés, hogy nem érzem terhesnek az áradozásait, a szüntelen telefonjait, SMS-eit, és ez már jó jel. (A családom bezzeg már ki van akadva: "már megint a Tamás??" - sóhajtoznak). Azt sem állíthatom, hogy röpködök tőle; az óvatosságom rettentő sokat fékez rajtam. És szerintem most ez a legokosabb, amit tehetek, még ha nem is tudatos, hanem ösztönös a visszafogottságom. Amiben nem fogom majd vissza magam, ha találkozunk, az a testiség. Az érzelmek várhatnak...

Hiszen még nem is ismerem. A sok beszélgetés dacára sem. Azért persze már nagyon szimpatikus, nagyon jófejnek tűnik. Eleve számomra csodálatos, ha valaki - főleg apaként - egyedül felnevel több gyereket. Neki pedig már van két felnőtt gyereke, akikkel egyedül maradt, amikor azok kicsik voltak. A harmadik gyereke még kicsi, ő viszont az anyjánál nevelkedik. Amit látok, tapasztaltam, hogy Tamás a kislánnyal is sok időt tölt és lenyűgöző a türelme, a nyugalma, ahogyan bánik vele.

Mindezek mellett kicsit frusztrál a társadalmi réteg, ahonnan jön. Ő maga is jómódú, és mind a három volt felesége ugyancsak gazdag családból származott. Én egyszerű közalkalmazottként túlságosan is messze vagyok attól a jóléttől, amelyben Tamás él. Szerencsére eddig nem került felszínre olyan tulajdonsága, amelyből az derülne ki, hogy felvágós vagy nagyzolós lenne, vagy kérkedne a vagyonával, lehetőségeivel. De egy kicsit azért nyomaszt.

Nyári kaland

Ott térdelt előttem az iszapban, a víz a maga jellegzetes éjszakai balatoni hangjával csapdosta a vádlimat. Körülöttem mindenfelé csak csend, nádas, csillagok, a szabadság boldogsága, és a kemping megválasztott szépséghercege éppen lágyan beszívta a klitoriszomat.

Előző nap este a lehető legjobb érzékkel szúrtam ki magamnak Tamást, aki a tízéves kislányával a másnap esti buli technikáját szerelgélte a társalgóban. Bemutatkoztam nekik, és azonnal elhatároztam, hogy nekem ez a pasi kell. Tamás műsorvezető volt még pár éve a Danubiusnál, már a hangja is bugyilerohasztó. És szerencsére az én korosztályom. Nem foglalkoztam vele többet, elvégre a férfi dolga a folytatás. Valószínűleg én is megtetszettem neki, mert másnap egyfolytában a társaságomat kereste, de mindig csak rövid ideig váltottunk pár szót. Délután megválasztották szépséghercegnek, ami csak fokozta a derűmet és a vonzódásomat. Aztán az esti buliban már nem foglalkoztunk mással, csak a tánccal és egymással. Több mint hat órán át zúztam a kemény rockos számokra, szó szerint mindenféle pihenő nélkül, pont az én ízlésemnek való listát állított össze, egy-két lassú szám beiktatásával, ami törvényszerűen hozta magával a fizikai vonzódás elmélyülését.

Fél három körül már csupán két pár ténfergett rajtunk kívül a teremben, és mondtam Tominak, hogy szerintem rekesszük be a bulit. Berekesztettük és lementünk a stégre... Leültünk a padra és végre rendesen csókolózhattunk. Gyorsan ledobtam magamról a kis sortomat meg a bugyimat és lovaglóülésben elhelyezkedtem rajta. Tamás nagyon bepörgött ettől, be kellett fognom a száját, hogy ne keltsünk feltűnést. Mégis csak egy kemping és a csend kellős közepén voltunk... Az első menet után még az ölében maradtam és azonnal folytattuk is, amíg el nem zsibbadt a lábam. Akkor lekászálódtam róla és mondtam, hogy menjünk a lépcsőhöz. A közepén, már a vízben megálltunk, belekapaszkodtam a korlátba és élveztem, ahogy hátulról átölel és belém csúszik... Nem maradtunk így sokáig, mert észrevettem, hogy elemlámpájával körözve közeledik a kemping biztonsági őre... bementünk a Balatonba, jó sokat kellett menni és még mindig csak térdig ért a már jó hűvös víz. Tamás könyörgött, hogy hadd csókolgassa meg a puncimat. Nem akartam, mert este óta megállás nélkül táncoltam, szanaszéjjel izzadtam magam, meg ugye a nyalakodás nem a kedvenc műfajom. De olyan édes volt, ahogy ott álltunk a Balcsi közepén, szemüvegén megcsillant a holdfény, hogy végül beleegyeztem... Csak a hangulat kedvéért. Végtére is nem olyan gyakran esik meg velem, hogy egy szépségverseny győztese térdel előttem a Balatonban, ráadásul még egy hullócsillagot is láttam közben, tiszta giccs... Aztán már fáztam és visszamentünk a stégre, ahol csak ölelt erősen. Végül hajnali négy körül elmentünk aludni, ő a sátrába a kislányához, én az ágyikómba, egy haverral közösen kivett szobába. Már bántam, hogy mégsem a sátrammal mentem a hétvégére...

Másnap, vasárnap háromórányi alvás után keltem és nagyon jól éreztem magam. Élveztem azt, hogy független nő vagyok, hogy jó volt megölelni egy férfit és nem undorodtam tőle. Csak feküdtem kint a napon és mosolyogtam és régen éreztem már magam ennyire jól. Aztán jött Tamás és a kislánya, leültek mellém beszélgetni, és Tomi csak nézett, olyan tekintettel, hogy nem is kellett mondania semmit, de nem is tudott, egész nap nem tudtunk két percet kettesben beszélgetni, mert mindig ott volt velünk Fanni is. Nem bántam, mert legalább kontrollt jelentett a kislány és még így sem eleget. Kimentünk a Balatonra a gumicsónakkal, én feküdtem benne, ők meg tologattak és locsoltak, Tamás simogatta a lábam és csak nézett rám, én meg mosolyogtam, mert jó volt lebegni. Még sosem gumicsónakoztam nyílt vízen, el nem tudtam képzelni, mi jó lehet ebben, pedig az volt. Közben dumáltunk, főleg a kislánnyal, meséltem neki egy csomó mindenről, Tamás ájuldozó tekintettel figyelt. Fannika nehezményezte, hogy én miért nem neveztem be a szépségversenybe, ezen jót nevettem. A kislány teljes komolysággal mondta, hogy pedig szerinte kaptam volna különdíjat. Tamás csak bólogatott, szerinte első díjat, de nyilván ő elfogult ebben a kérdésben, mert a megszerzésemre irányuló törekvéseit nagyon átitatta a nők meghódításának sztereotíp módszere, de hát végül nálam is bevált, bármennyire is tiltakozom, hogy más vagyok a többi nőnél. Végül beleugrottam a vízbe, mert már nagyon szédültem. Fannival szemből belekapaszkodtunk a csónakba és dumáltunk, Tamás meg mögém került és átölelt és... éreztem, hogy nagyon fel van izgulva, és a következő pillanatban már bennem is volt. Iszonyú jó érzés hullámzott végig rajtam, közben fegyelmezni kellett magam és folytattam a társalgást a kislánnyal. Tamás a nyakamba hajtotta a fejét és csak ölelt és mozgott bennem lassan, én meg már annyira kapaszkodtam a csónakba, hogy azt hittem, kiszakítom... A víz nekem éppen csak derékig ért, nem mentünk beljebb Fanni miatt. Körülöttünk tele volt a víz strandolókkal, nem lehetett ezt folytatni, féltem, hogy észreveszik és kitiltanak bennünket. Úgyhogy egy idő után hátrasúgtam, hogy ezt most hagyjuk abba, mert nagy baj lesz.

Utána ártalmatlanul lubickoltunk, csak néztük egymást némán, miközben Fanni csicsergett hozzánk. Gyakorlatilag estig a vízben voltunk, egyszer jöttünk csak ki ebédelni, aztán vissza. Tamás egész nap le sem vette rólam a szemét, ott hasaltunk rá egymással szemben a kis gumicsónakra és néztük egymást. Én azért néztem őt, mert jó volt a tekintetét magamon érezni, jó volt, hogy végre nem undorodom egy pasitól sem fizikailag, sem mentálisan, jó érzés volt, hogy gyönyörű nyári nap van, gondtalanul lebeghetek a vízben, súlytalanul mosolyoghatok egy helyes pasira és semmi bajom a világon. A problémák elhalványultak, ott és akkor nem izgatott semmi más.

Aztán el kellett búcsúzni, mert teljesen más irányban mentünk haza, és természetesen Tamás nem Pesten lakik, hanem 160 kilométerre tőlem. De jó kis nyári kaland volt, gondoltam még vasárnap este is. A távolság majd felissza az iránta érzett sóvárgásomat, és ez így van jól. Szerintem az is marad, egy kellemes nyári kaland, annak dacára, hogy Tamás eléggé belém gabalyodott, legalábbis ez jön le abból, ahányszor telefonál, meg szerelmes versidézeteket küldözget és azt fontolgatja, hogy áthelyezteti magát Pestre (középvezető egy multinál). Én nem rohannék ennyire előre. Érzelmileg nem jelent még annyira sokat, ennél már józanabbul kezelem ezeket a dolgokat. Ráadásul ugye szkeptikus is vagyok, ahányszor egy férfi ilyen hamar ennyire odáig van értem, mert a fele esetben nem igaz, a másik felében meg valami más gyík van. Egyelőre én csak jól érzem így magam, kell nekem egy kis idő, és főleg kell egy rendes randevú, hogy tudjam, milyen is igazából a szex vele...