Tök jó

Tök jó most nekem. Ma ölelkeztem a széllel meztelenül, csodálatos érzés volt.

Tegnap itt aludt nálam Marci, második volt férjem. Anyukájával jöttek fel Pestre, mert második exanyósom utazott innen Vas megyébe, és ma este 10-kor jött vissza, és mentek haza az ország másik csücskébe. Így praktikusabb volt, hogy Marci itt aludt. Néztük együtt a Borgiákat, összebújva. Nagyon jó volt. Megérinteni őt, érezni az érintését, az illatát, a szeretetét. Szex semmi nem volt. Én szerettem volna, de Marcinak több esze van, ez kétségtelen. Aztán hajnalig beszélgettünk egymást ölelve, aludtam két órát, és reggel korán keltem.

Este, amikor elköszönt, hosszan álltunk a konyhában összeölelkezve, semmi szexuális töltet, csupán barátian, és úgy belénk hasított, mindkettőnkbe, hogy milyen szar már, hogy annyira jó egy csomó mindenben egymással, és mégsem tudunk együtt élni. Azt mondta, menjünk ki külföldre dolgozni, és ott vegyünk egy kurva nagy házat, ahol elvonulhatunk egymástól, mégis együtt vagyunk. Néha annyira tudom utálni, hogy ennyire nem áll a valóság talaján. (Tuti rögtön olyan gazdag májerek lennénk külföldön, hogy baszott nagy házban lakhatnánk...) Nem baj, így könnyebb volt kituszkolnom az ajtón, mert már kezdtem nagyon elérzékenyülni és fájni, hiszen azért szeretem őt. Le kellene már szakadnom róla érzelmileg. Ja, meg azon röhögtünk szanaszéjjel, hogy mondta, ha akarna sem tudna becsajozni, mert mit mondhatna a nőnek? "48 éves vagyok, az anyámnál lakom egy vidéki kisvárosban, nős vagyok, de külön élek a feleségemtől. Szerinted hányan buknának erre?"

Szóval két órát aludtam, reggel korán keltem, mert egy haverommal mentem nudista strandra. Már kezdek szép tejcsoki lenni. Vadul fújt a meleg szél, ölelkeztem vele (nem a pasival), úsztam a hideg vízben, ittam egy liter sört, szuper volt. Sajnos a haverom 58 éves, nekem nem pálya, bár helyes meg aranyos, és azt hiszem, bejövök neki, mert meghívott mindenre és egész nap társalgott velem, és amikor visszahozott Pestre (ő egy közeli településen lakik),azt mondta, máskor is szívesen elkísér. Jó volt - részemről - kötetlenül csak úgy beszélgetni, nem mint férfival, hanem mint haverral. Sajnos pont úgy feküdt mellettem, hogy többnyire takarásban volt egy másik pasi, olyan harmincas, nekem bejövős testalkattal és fejstruktúrával, aki folyton arrafelé nézett, ahol feküdtem. Aztán ő délután el is ment.

Egy órára rá jött egy levél a társkeresős email-címemre az okostelefonomra valami Dávidtól: "Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak a levelemmel. Meg szeretném kérdezni, hogy voltál ma kint X-ben? Mintha téged láttalak volna, én is kint voltam.Nagyon jó idő volt. Még a loveboxról volt meg ez a címed."

Fogalmam sem volt, ki küldhette, mert volt ott kb. 10 szóló pasi a strandon... De kurvára jólesett a májamnak, hogy valaki felismert egy sima arcképről, és meg is jegyzett... Aztán elkezdtem vele levelezni, most is folyamatosan mennek a mailek oda-vissza, pedig már elmúlt éjfél. Kiderült, hogy ő volt a takarásban lévő helyes fickó és azon a társkeresőn (ahol nem vagyok aktív már kb. 3 hónapja), nem is írt nekem, mivel hogy fiatalabb, mint amit megadtam kritériumot, de szimpi volt neki, hogy naturista partnert keresek és kiírta a mailcímemet. Ennyi, most egyelőre dumálunk, helyes srác, 35 éves, a rendvédelmi szerveknél dolgozik, de ez titok. Lehet hogy kezdek majd vele valamit, ha mást nem, ilyen szabadidőpartnernek, hogy együtt mászkálni ide-oda, meg strandolni, ha már ennyire tetszem neki... Esetleg szexelni, amikor már nagyon nem bírok magammal. (Már nagyon nem bírok magammal.)

Közben egy másik tag a tágabb baráti társaságomból is elkezdett érdeklődni irányomban, ő ráadásul pont a korosztályom, kicsit idősebb, 45 éves, olyan kis magának való, csendes, nem nagyon tud lázba hozni. Bár már láttunk cserebogarat, ugye. Jövő hétvégén egy társaságban leszünk egy kempingben, ahová az én kedvemért jön el (de nem alszunk egy sátorban vagy ilyesmi), majd meglátom, milyen vele közelebbről dumálni, táncolni, de ha akkor is meghalok az unalomtól, akkor hanyagolom.

Mindenesetre most, hogy nem erőlködöm és nem keresek senkit, hanem csak úgy elvagyok, sokkal jobb minden, nincs semminek súlya, és pont leszarom, hogy mi lesz. Oké, valami jó szex azért már jöhetne.

Nyugi van

Amikor Robit likvidáltam, rögtön megkönnyebbültem. Elmúlt az a nyomasztó érzés, mely az ismerkedésünk, találkozásaink közben nehezedett rám. Aztán leveleztem még pár pasival, de újra azonnal letepert a letargia. Rájöttem, hogy azért, mert most abszolút nem vagyok érdekelt semmiféle kapcsolatban. Úgyhogy felfüggesztettem minden kommunikációt az "udvarlóimmal" és most nagyon jól érzem magam. Csak a szex hiányzik... De az nagyon.

Közben egy tuti jó hétvégét töltöttem a barátaimmal az egyik kedvenc kempingemben, ahová egy fiatal sráccal mentem, haveri alapon csak (mondjuk ezt neki nem árultam el). Először úgy volt, hogy Robival megyek ide, de mivel őt kirúgtam, az utolsó pillanatban szükségem volt egy sofőrre, és gyorsan írtam Daninak, akivel már hónapok óta más csatornán levelezgettünk, de mindig halogattam a találkozást. Mivel a srác folyton mellettem volt, meg csak velem táncolt az esti buliban is, mindenki azt hitte, a pasim. Rohadtul nem érdekelt, ki mit gondolt, vagy ha igen, akkor olyan értelemben, hogy hadd találgassanak csak, mit eszik rajtam egy 29 éves fiú. És habár egy picinke sátorban aludtunk, és éreztem, milyen nagy neki... nem volt szex, mert egyrészt valamiért elveszítettem a fiatal férfiak iránti szexuális késztetésemet, másrészt annyira pici volt a sátor, hogy feküdni is alig lehetett benne, nemhogy virgonckodni. Én meg elég mozgékony vagyok szex közben... Szerintem életemben először mondtam nemet egy helyes, izmos pasinak, akivel együtt aludtam meztelenül és egész éjjel nekem nyomódott a szépséges meredező szerszámja... Danit sajnáltam, és mondtam neki, hogy ne haragudjon, de nem tudok ilyen szűk helyen, nagyon feszélyez, hogy csöndben kell lenni a többiek miatt (körben karnyújtásnyira minden barátom másik sátrakban), de majd kárpótolom. Basszer, még sosem hitegettem férfit, miért most kezdtem el hazudozni? Amúgy ha elmúlik a férfiundorom, lehet hogy mégis megtartom szeretőnek, mert komolyabbat egyelőre úgysem akarok. De nem, ez nem jó, a fiatal srácokkal nem tudok olyan felszabadult lenni szex közben, mint egy negyvenessel.

Pasifronton tehát most pihenek - pihennék, ha hagynák, ezért jobbára csak röhögök már. Bámulatos, hogy most, amikor nem érdekelnek, megtalálnak mindenhol. Van olyan, aki még talán be is jönne, ha nem irtóznék mentálisan a férfiaktól. De a többi része valami hihetetlen fazon. És a facebookon írnak rám, tök ismeretlenül. Az egyik, nem tréfálok, valami cirkuszos pasi. Ilyen karakterről utoljára talán Karinthynál olvastam. Azt hittem, kihalt ez a faj. A másik egy yacht- és moteltulajdonos az Adrián, és minden szívbaj nélkül meghívott magához egy hétre. Finoman céloztam rá, hogy nem is ismerem: "Ha egyszer összefutunk X-ben, akkor beszélgethetünk". Erre megbántódott, hogy nem tetszik nekem. Kénytelen voltam határozottabb hangnemet megütni és megírtam neki, hogy "Nem tudom, hogy tetszenél-e, mert csak homályos fotóid vannak fent. Ezenkívül abszolút nem is ismerlek és közös ismerősünk sincs, akinél leinformálhatnálak. Jövő héten lent leszek X-ben. Ha összefutunk, szívesen beszélgetek veled és majd meglátom, elfogadom-e a meghívásodat. De vadidegen férfiakhoz nem megyek el egy hétre külföldre, ez egy vicc".

Elkezdtem múltkor kigyűjtögetni a társkeresőn a legidiótább férfi nickneveket 40 és 56 év között, hadd röhögjünk együtt, de beleuntam, annyira elszomorított az a színvonal. Csak ízelítőül: "Maci keresi Nyusziját", "Puncikarbantartó", "Megértő Lélek", "Pinanyaló". A kedvenceim azok a negyvenes-ötvenesek, akik valamilyen fiúnak nevezik magukat (Mókusfiú, Mackófiú, Rafiboy, Vidám Srác, Motoros Fiú). Egyébként a nők sem különbek, minden harmadik negyvenes nő vagy tündérke, angyalka, démon, boszi, vagy álom, boldogság, cica, lady, édes stb. elő-, utótagú névvel illeti magát.

Ma este meg ülök a trolimegállóban, várom a közlekedési eszközt, hogy mennék vásárolni, erre lefékez mellettem egy nagy piros merdzsó, ömlik ki belőle valami Váradi Roma Café-szerű zeneféleség és kiszól nekem a kigyúrt fazon valamit vigyorogva, hogy elvihet-e. És néz. És vár. Várjál, bazmeg. Nem tudom, mi vonzó lehetett bennem, amikor már két napja meg kellett volna mosnom a hajamat, és azért halogatom, mert pont most kell festeni is, és ahhoz ki kell zsírosítani. Éppen hajfestékért mentem egyébként. Igen, este 10-kor, mert azt reméltem, hogy addigra nem lesz olyan hőség. De simán megdöglöttem a trikómban meg a forrónadrágomban. Na, most ez a pacák mennyire lehetett igényes, ha gondolkodás nélkül felszedett volna egy vadidegen lepukkant nőt a buszmegállóból? Borzasztó. Ennél már csak az lett volna rosszabb, ha papucsban lettem volna.

A kedvenceim ma a kéményseprők voltak. Manapság már nem olyan szilveszteri kártyanaptáron mosolygós kéményseprők járnak ám. És nem sepernek kéményt. Még keféjük sincs... Amíg az egyik vésővel és kalapáccsal kiszabadította a kéményajtót, ami a legutóbbi csempézéskor múltkor le lett festve, ezért beragadt, a másik a papírokat töltögette a kezével, miközben a mellbimbóimat nézte a szemével. A hőségre való tekintettel nem vagyok hajlandó ugyanis melltartót venni.

Imádom, hogy független vagyok. Imádom a nyugalmat a lakásban. Nem veszekedtem ezer éve senkivel. Nem is sírtam már mióta. Kivéve a megható történéseket átélve, de az más.