Gyanú

Valami nem stimmel Emmel, ezt éreztem már rögtön az elején. Az első találkozásunk kicsit későre tolódott, bár úgy volt, hogy visszaér vidékről, és el tud velem jönni az egyesületünk szombati találkozójára és utána a buliba. Közben kiderült, hogy a nagy hó miatt balesetek történtek az autópályán, ő ott ül a kocsiban, és biztosan nem ér fel Pestre, max. az éjjeli buliba. De nem így történt. Éppen megérkeztem a házibuliba, amikor hívott, hogy most ért haza, rendbe kell tennie a kocsit, mert tele van a kipufogója latyakkal, iszik egy teát, megfürdik és eljön értem. Jó, hát akkor legyen így, gondoltam, és kértem, hogy kettőre jöjjön az Astoriához. Barátnőmmel megdumáltuk, hogy mi történhet az éjszaka hátralévő részében. Úgy terveztem, hogy elmegyünk hozzá, beszélgetünk, csókolózunk. A levelezésünk során írta, hogy Újpalotán lakik, de a 11. kerben is van egy otthona. Így, ilyen kifejezésekkel szó szerint. A buliból leléptem, ő ott várt a buszmegállóban, nem is kellett keresnem, hogy ki lehet, mert a 200 centijével nem lehetett nem észrevenni. Észbontóan helyes pasi, jó kocsi, igényes öltözködés. Én becsusszantam a kis miniszoknyámban az autóba és elindultunk. Hová menjünk, kérdezte. Ööö, hát hozzád, válaszoltam meglepetten, mert azt hittem, egyértelmű. Előtte már kitárgyaltuk, hogy nekem még itt az exem, nálunk nem lehet találkozni. Hát hozzá nem lehet, mert bonyolult és nem akarta levélben írni, de a házának megrogyott a tetőgerince, ki kellett költöznie, mert életveszélyes, és most az unokaöccsénél lakik. Jó fél percig szóhoz sem jutottam. Gyorsan lepörgettem a megoldási lehetőségeket, nem is aznap estére, hanem hosszú távra. Mit fogok kezdeni ezzel a pasival? Hol leszünk együtt, amikor intim akarunk lenni? Javasoltam, hogy akkor üljünk be valahová beszélgetni, de éjjel kettő után már hová? Nem volt ötlete, és nekem sem. Akkor vigyél haza, javasoltam, és az utcán beszélgetünk a kocsiban.

Így is lett, de ez nagyon szar volt. Nem is láttam rendesen, kényelmetlen volt és feszengtem, ilyen egy első randit... De azért értékeltem, hogy egész napos küzdelme után a hóval, közlekedéssel, több száz kilométerrel, éjjel még találkozni akart velem. Bár előtte mondtam neki, hogy négy pasi maradt a finisben, és ő csak az egyik, igaz, az első helyen.

Jó másfél órát dumáltunk, aranyos volt, el volt ájulva tőlem, szerettem a hangját, kellemes, mély, irtó megnyugtató. Mosolygós, derűs arc, nem egy idegbeteg idióta. Csókolóztunk is, abban sem csalódtam. Bár én a szenvedélyes, vad dolgokat szeretem, akkor jólesett az érzéki, finom csókolózás.

Hazatipegtem a nagy hóban a magas sarkú csizmámban, másnap megbeszéltük, hogy a héten találkozunk, a helyet meg tudja oldani, egy barátjánál. Nem a legjobb, de nem akartam sárkánykodni, végtére is csak átmeneti lakásgond, gondoltam. De a kellemetlen érzéseim ettől nem múltak el, egyszer voltam valakivel nem a saját lakásán, és nagyon nem tetszett. Feszélyez, meg minden. De a pasi nagyon vonzott, kíváncsi voltam rá, a testére, a farkára, az ölelésére.

Szerdán találkoztunk is, délután négykor. Hozzám közel álltunk meg a kocsival, a lakásban vörös (!!!) fény derengett. Rögtön levágtam, hogy ez nem egy barát lakása, mert nem volt pl. semmi szekrény, vagy személyes cucc. Inkább egy fizető vendéglátó szobának nézett ki. Rá is kérdeztem rögtön, hogy itt lakik valaki? Ez tényleg a barátodé? Mert inkább motelnek nézem, tekintve a kitett törölközőket és üdítőket! És felemeltem az asztalkáról egy lapot, melyen a fogyasztási árak voltak feltüntetve (minden csoki és üdítő 200 ft per egység.) Erre bevallotta, hogy tényleg fizetőszoba, de nem hazudott, mert egy barátjáé, akivel mit tudom én milyen ügy kapcsán kerültek kapcsolatba, és a pasi lekötelezettje, ezért neki diszkont áron odaadja. Azt hittem, kilököm az ablakon a hóra. De emlékeztettem magam rá, hogy nem vagyok egy hárpia, ezért csak cicásan odabújtam hozzá, és beleleheltem a nyakába, hogy máskor ne vágjon át, mert nem szeretem. Pironkodva szabadkozott, én meg nagylelkűen megbocsájtottam.

Ezt követően megmasszírozta a lábam, mert elmondása szerint reflexológus is a gyakorolt szakmája mellett. E lábtapi nem sokáig tartott, nagyon hamar összegabalyodtunk és megtörtént az eksön, ami egész jó volt, főleg ha számításba vesszük, hogy első alkalom. Kicsit több mozgáshoz vagyok hozzászokva a férfi részéről, de ő a 200 centijével és 108 kilójával elég hamar lefáradt, akkor én vettem combom közé az irányítást, majd ismét átengedtem neki a terepet. Sőt, egy kis nyalakodásba is belementem, amit azért annyira nem nagyon szeretek, de meglepetésemre iszonyú jól csinálta, talán legjobban az összes eddigi partnerem közül. Nem is fukarkodtam a dicsérettel, tudom, mennyire szeretik a férfiak, ha elismerik szexuális teljesítményüket.
Azt is megengedte, hogy szex után elszívjak egy cigit, ezt jó pontként felvéstem.

Másnap aztán bejelentette, hogy nagy baj van, gond adódott egy németországi projekten, és pár nap múlva ki kell mennie minimum három hétre. Na, szép! Megvársz, kérdezte édesen a telefonban. Persze, feleltem nem túl nagy meggyőződéssel és lázasan járt az agyam, hogy ez most mi a fene.

Közben persze rengeteg SMS oda-vissza, hívott sokszor, elárasztott a szeretetével, az imádatával, ami nem is lenne nagy baj, ha én is odáig lennék, vagy ha nem érezném azt, hogy ez valahol nem stimmel. Persze, megszoktam, hogy egyes pasik nagyon hamar belém habarodnak, de azért lássuk be, negyven fölött nem én vagyok a Monica Belucci, na.

Em elutazott. Azon a hétvégén itthon sem voltam, el sem tudtam tőle búcsúzni. Hugimmal tárgyaltuk ki a fent taglaltakat, és szerinte is van valami differencia a pasiban. Próbáltuk kitalálni, milyen módszerrel tudnám kideríteni, hogy valóban elutazott-e. Pl. kicsikarni tőle egy freemailes levelet, mert az elküldi az IP-t, amely alapján be tudnám keresni a tartózkodási helyét. De Em még aznap, vasárnap késő este felhívott egy németországi telefonról és megnyugodtam. A hangja az valami fantasztikusan gyógyító. Aranyos volt, becézett így, becézett úgy, olyan mélységekig, hogy már majdnem röhögtem. Nagyon szeretem, ha imádnak, de azt nem, ha valaki szórakozik velem. És nála ott volt ez a mellékzönge, hogy úgy éreztem, csak szívat. Nem tudom az okát, valami volt, van a hangjában, valami nem őszinte.

A gyanú kimarja a lelket, a bizalmat, kócos fúriává tud változtatni olyan kis angyalokat is, mint én, hehe. Rá is kerestem a neten a telefonszámára, az itthonira, de az tényleg azon a néven szerepelt, amelyen bemutatkozott nekem. Lakcímet nem tudtam kideríteni hozzá. Nyomozásomat is le is állítottam, mielőtt átmentem volna nagyon hülyébe.

Németországból mindennap felhívott (felhív), vagy SMS-t küld, szeretőset, ölelőset, lélekmelegítőset. Kezdtek szertefoszlani a kétségeim. Miért pazarolna egy negyvenes nőre ennyi energiát, pénzt, ha valami mást akarna, vagy ha csak szexet akarna? Annyira azért nem vagyok jó nő, ráadásul Em igazi jópasi, tehát nincs rám szorulva.

Hiányzott azonban már, hogy ne csak egy-két percet beszéljünk, ezért megkértem, valahogy oldja meg, hogy tudjunk csetelni, vagy bármi. És kértem, hogy küldjön MMS-ben fotót magáról, hogy legalább a képét nézegethessem. Ami ugyanis a társkeresős adatlapján van, az régebbi lehet, azóta kerekebb a feje, egészen más (ja, ezt mondtam is neki első randinkon, hogy nagyon helyes srác, meg minden, de annyira más, mint a képen, úgyhogy most újból fel kell építenem őt magamban. Ettől elszontyolodott.) Rögtön felhívott, hogy sajnos nem tud MMS-t küldeni, mert nincs beállítva, vagy a tököm tudja, miért nem. De szombaton délután, este bemennek Lingenbe és tudunk csetelni.

Nem egy nagy számítógép guru, úgyhogy ilyen, hogy MSN vagy Skype szóba sem jöhetett, inkább feltöltötte lejárt egyenlegét a társkeresőn és ott dumáltunk. Írta, hogy a projektjüket befejezték, de van még egy munka, egy tengerjáró hajónak az olajpumpa szerkezete. Tehát csak jövő héten derül  ki, mikor jöhetnek haza. Ismét hízelegtem, hogy fotózkodjon le, és kérje meg valamelyik munkatársát, akinek van alkalmas telefonja, és küldje el a képet. Erre a válaszban átpasszolt a belső képküldővel egy fotót, hogy jó lesz az itteni? Persze, édesem, jó lesz. Örültem, mint majom a banánnak. A fotó rögtön gyanús lett. Egyrészt karácsonyfa volt a háttérben. Másrészt - de ez csak később rajzolódott ki bennem -, sokkal keskenyebb rajta az arca, mint legutóbb láttam; pár nap alatt nem fogyhatott le 10-15 kilót! Vissza is kérdeztem, hogy jé, ez most készült, és a németeknél még áll a karácsonyfa??? Igen, most készült, amikor kijöttek. Ennyiben maradtunk, a testi adottságokat nem is firtattam, mert addigra már kijelentkezett, mire ez a gyanú is elharapózott volna elmémben.

Ma nézegettem a fotót, rákattintottam a tulajdonságokra, mondom, most már csak meglesem, mikor készült. Utolsó módosítást dátuma: 2011. július 18. Na, ne bassz oda... Oké, lehet, hogy valami dátumhiba. Nézem az adatlapját a társkeresőn, hát pont aznap regisztrált. Ó, talán minden képet így datál, mentegettem magamban, ezért gyors szúrópróbaszerű teszttel behívtam más fickókkal a levelezést és megnéztem az ott küldött képek dátumait. Mindegyik pár perc eltéréssel egyezett a beszélgetés időpontjával, mert a képek többségét spontán készítették kérésemre ilyen-olyan testrészeikről és töltötték fel aktuálisan a képet. A saját fotóimat is ellenőriztem, és megállapíthattam, hogy az utolsó módosítás dátumaként a kép társkeresőre való feltöltésének időpontját pöcsételi a szerver. Hát, édes Em, hazudtál, drága szívemnek szottya!

De miért?

Akarok

Akarok megint egy olyan partot. Akarok a parton nagy köveket. Akarok a köveken nyálkás hínárt, akarok fröccsenő vizet. Akarok árbocokat a hátam mögött. Akarok vízen bucskázó szelet. Akarok megint a szélben állni és akarok kacagni vele. Akarok megint mézízű fényt, akarok meleg tekintetet. Akarok állni ott a kövön, akarok felhőtlen eget. Akarok megint arcot arcomhoz. Akarok elakadt lélegzetet. Akarok megint nevetni. Akarok nem félni vele. Akarok állni ott a parton megint és akarok egy olyan féltő kezet.

Választék

Amíg Emmel nem jutok előrébb, kicsit nézelődöm. Érzelmileg egyáltalán nem kötődöm még amúgy sem hozzá, ráadásul most ez a több hetes távollét rendesen keresztbe tesz a kapcsolatunk elmélyülésének. Gyakran felhív, megnyugtató hangja jó hatással van rám, de ez gyorsan el is száll. Igazából Em csak egy elmosódott sziluett kevéske emlékeimben.

Szóval nézelődöm, és választék az van bőven. Ennek 96%-át azonban egyből át is ugrottam, mert vagy túl fiatalok az aspiránsok, vagy látszik elsőre, hogy csak kalandot akarnak, vagy egyéb gyíkjuk van. A fennmaradók sem pálya. Nézzük csak. Egy szimpatikus, nálam 10 évvel idősebbnek mondott úr. Nem rossz kinézet, mackós alkat, bőséges életszeretet. Egykori pornószínész. Nem is annyira egykori, mert nagypapa-unoka szexfilmeket is nézhettem róla, és ugye mostanában léphetett ebbe a korba, akkor is, ha az az 54 inkább 59, így saccra. Próbálom félretenni az előítéleteimet, végül is miért ne lehetne jó és megbízható partner egy pornószínész.

A másik esélyes Morcoska volt. Fotói, írásai alapján igényes, helyes férfiember, 41 évesnek vallotta magát. A randin majdnem elmentem mellette a teázó előtt. Oké, letagadott 6 évet, hiú, hát istenem. Oké, nem mindenkinek fontos a divatos megjelenés és elmegy a kopott tolldzseki is. Oké, nem muszáj nyírni azt a hajat. De első randin tényleg spórolunk a teán és kettőnknek egyet? És amikor elfogy, akkor hosszan gondolkodunk, hogy rendeljünk-e még egyet, pedig a nő inna még? És tényleg ragaszkodunk a vaníliáshoz, mert az annyira finom, hiába mondom, hogy bármit, csak vaníliásat ne, mert azt nem szeretem? Oké, végül is nem volt rossz. Morcoska nemcsak morcoska, hanem paleolit is. Kommunikációt igénylő SMS-re válaszként a fenntartható szennyvíztisztítás előnyeiről ír a csatornázással szemben. Beszélgetéseink rendre visszatérnek a komposzthőre, valamint a termofil és mezofil baktériumok által kiváltott biológiai bomlás során felszabaduló hőenergiákra, melyre át akarja állítani sashegyi lakása fűtését. Tegnap megjegyeztem, hogy bolognai spagettit főztem, cserébe kaptam egy paleolit bolognaireceptet, marhahúsból és répaspagettiből. Ha nekem ennyi pénzem lenne... Egyelőre halogatom az eseményes randit, amúgy is beteg voltam múlt héten és még mindig alig kóválygok. Morcoska nagyon elkötelezett a természetes életmód mellett, ami tök jó. Ez még nem is zavar - bár hosszú távon nem tudnék ebben partner lenni -, csak annyira rideg! Hetek óta dumálunk, de még mindig semmi személyesség nincs a kommunikációnkban. Nekem a tűz az kell, vagy valami melegség, szikrák, bánom is én, ha kovakővel is. Na oké, azért jó pont neki, hogy a randinkon a habokból kiemelkedő Vénuszhoz hasonlította az alakomat. Nahát...

Harmadik jelöltem aranyos, szőke jegesmaci. Végtelenül derűs, mosolygós, hihetetlenül kiegyensúlyozott, gazdag, elvált üzletember, háromszintes vityillóval. Gyakran hív, üzen, nem tolakodó, inkább alkalmazkodó, randinkon is figyelmes volt, érdeklődő, intelligens, művelt. Édike. Elhívott wellnessezni, nem tudtam még menni, mindenféle bajaim miatt. Fiatalabb nálam hat évvel. Szóval a társadalmi és az életkorbeli különbség miatt legfeljebb szabadidőpartnernek lehet alkalmas, de annak nagyon. Koncertek, színház, kiállítás, wellness, utazások. Majd meglátom.

Ha Em nem utazott volna el a második randink után... Már sokkal okosabb lennék. Ráadásul megint úgy érzem, hogy egy nővel sokkal jobban kijönnék érzelmileg. De a nőknek csak szexre kellek... Nekem meg most pont nem a szex az, ami hiányzik, hiába vagyok sanyarú helyzetben ilyen téren. Remélem, nem lettem frigid!

Rendezkedés

Már készülődöm arra az esetre, ha a férjem mielőbb találna magának albérletet. Teljesen átrendezem majd a lakást, szobát cserélek a lányokkal, így ismét én leszek majd a nappaliban és tudok társadalmi életet élni, barátokat hívni, bulikat rendezni. Ennek központi része a hatalmas franciaágy, amelytől már holnap megszabadulok, elviszik a viharba, így megszűnik a hálószoba jelleg, hurrá! Sajnos imádott Hemnes kanapémra nincs pénzem; amennyibe az kerülne, azért vettem magamnak egy rózsaszín, kockás párnás kihúzható kanapét két kockás fotellal, Mírának egy kihúzós kék kanapét, Lencsinek egy kihúzós kanapét és két óriási puffot. Ma öcsém és Marci szétszerelte a lányok emeletes ágyát, öcsi elvitte. Egyelőre a két matrac van lent a földön, amíg meg nem érkeznek a kanapék. De már most sokkal szebb, szellősebb, tágasabb minden. Kidobáltam a lányokkal egy csomó felesleges dolgot, a billegő (hibás) nagy bőrfotelt pl., amelyet Marci ruhatárolásra használt csak.

Az új kanapém :)

Ki kell festenem a szobát, mielőtt átköltözöm oda, mert most, hogy elkerült az emeletes ágy, látszik, mennyire le van harcolva. De szerencsére 50 méterre tőlem van egy festékbolt, veszek egy vödör festéket és helló. Hengerem van, mert eddig is én festettem ki a lakást, mondjuk az már régen volt, mielőtt még Marci ide költözött, annak meg már 6 éve, te szent isten! (Nem is látszik rajtam ez a 6 év -  ja, megint vágattam a hajamból, tegnapelőtt felnyírattam hátul, oldalt tépett és hosszú, már egészen rockos lettem, imádom!)

Marci hiányozni fog. Nagyon szeretem őt, remélem, megmaradhat egy jó barátság köztünk. Csodálatos elme, fantasztikus ember, de együtt élésre alkalmatlan, vagy legalábbis ketten együtt alkalmatlanok vagyunk rá. Jobb lesz így, mielőtt totál megölnénk egymást. De azért fáj, kegyetlenül. Tíz év volt, és annyira bíztam benne, hogy tudunk mi együtt élni. Hát nem. Nagyon fog hiányozni, mert amikor éppen nem gyökér, akkor annyira jófej, aranyos. Hiányozni fog a gondoskodása, az a kifinomultsága, hogy egy tized mozdulatomból mindig tudja, mit akarok, milyen a hangulatom, mi történt velem, mire gondolok. De nem fog hiányozni az a sok rossz, ami megkeserítette az életemet. Fátylat rá. Külön élve sokkal jobbak leszünk! Marci távolról iszonyat jó társ, barát, haver, szerető. Majd még biztos fogok nyekeregni róla.

Új pasim, Em, eddig csodálatos fickó, csak sajnos összejövésünk után nem sokkal ki kellett utaznia egy hónapra Németországba munkaügyben. Szinte mindennap felhív, vagy SMS-t küld, eláraszt a kedvességével, szeretetével. Kilúgozott, kiszikkadt lelkemre gyógyír minden szava. Viszont valami nem stimmel vele, de nem tudom, mi! Bizalmatlan vagyok ezért, kétkedve fogadom az eseményeket és alakulásukat. De lehet, hogy csak a tíz év alatt ennyire átragadt rám Marci cinizmusa, és már azt sem tudom elhinni, szerethet engem valaki. Érdeklődve élem meg az eseményeket, egyelőre passzívan, aztán majd ha újra találkozhatunk, minden úgyis eldől hamar.

Randi

Eseményes randi előtt érdemes maszturbálni, mert ha nem jól sül el, legalább nem leszek frusztrált a kielégítetlenségtől. Ha meg remekül passzolunk egymáshoz, akkor legfeljebb aznap alapos örömök elé nézhettem. Szóval én a biztonság kedvéért duplafunkciós zuhanyt vettem délben.

Felesleges volt :)


(És megdőlt az a tévhitem, hogy az óriásoknak kicsi...)

Em

200 centi tömény szeretet :)