Néha valaki játszik. Olyankor kinyitom az ablakot, könnyed etűdöket sír át az eső valahonnan. Nekitámasztom arcom a rácsnak és beszívom a zenét. Talán egy nő zongorázik. Talán egy idős úr.
Néha valaki nevet. Olyankor oldalra fordítom a fejem és látom a másik ülésen a lányt, ahogy előredől és felnéz a fiúra. Arcán nevetőrózsák. Talán járnak. Talán munkatársak.
Néha valaki siet. Olyankor még jobban lelassítom a lépteimet és örülök, hogy nem szippantott be a rohanás. Talán megérkezem. Talán máshová.
Néha valaki rám néz. Olyankor mosolygok. Talán visszamosolyognak. Talán csodálkoznak.
Néha valaki szeret. Olyankor az időre tapasztom a fülem, és hallgatom, amint illó szavakat suttognak. Talán egyszer. Talán.
Szia Manela!
VálaszTörlésIde költöztem: azordogbugyrai.wordpress.com .
Bocsánat hogy itt írom, de nem tudom máshol hogy tudnálak értesíteni. :)
üdv
répa
Szép hangulatokat tudsz megfogni, várom, hogy az ősz újra kihozza belőled a művészit és ismét regénybeillő képeket fess ide. Igény van ám rá :-)
VálaszTörlés