Kezdek feloldódni

A Blahán találkoztunk szombat délután, a hosszú szárú gladiátorsarumban mentem és a kis kockás rakott minimben, meg piros trikóban. Benyomtunk egy jeges fagyit a Mekiben, a hangulatom is kábé olyan fagyos volt. Szegény Robit nagyon sajnáltam, hogy annyira érdektelenül viselkedtem. Sajnos már éreztem a kezdődő migrént is, és a nyomasztó, fülledt meleg, a belváros hektikája csak olaj volt a tűzre. Ráadásul rohadtul semmi kedvem nem volt randizni, beszélgetni, nagyon szar volt a hangulatom és ezt nem is titkoltam.

De Robi nagyon édes volt, olyan aranyos pofákat tud vágni, hogy muszáj megesnie a szívnek rajta. Aztán négy óra körül elindultunk a borderes talira egy közeli sörözőbe. Robi nem szólt semmit, hogy elcipelem a barátaim közé, mármint nem volt kifogása ellene, sőt nagyon készségesnek mutatkozott. Útközben rohadtul imponált neki, hogy megnéztek az emberek, büszkén kihúzta magát és meg-megszorongatta a kezem, amikor pl. egy csapat fiatal fiú elismerően füttyögött az egyik teraszétteremből. Robi verbálisan is kifejezésre juttatta, hogy ez neki mennyire megdobja a hiúságát. Kezdtem is feloldódni.

A sörözőben már ott voltak a többiek, majdnem mindenki, és bemutattam Robit, hogy ő a "barátjelöltem". Szerintem tök jót eldumáltunk, röhögcséltünk, időnként felmentünk az utcaszintre cigizni. Amikor első alkalommal tettük ezt, Robit lent hagytam az asztalnál beszélgetni a nem dohányosokkal. Fent cigi közben pedig mondták a csajok, Teja is, hogy Robi kurva jó pasi :) Hát szerintem is! Mindenesetre a véleményük sokat számít nekem, és kezdtem feloldódni. Mariann még azt is megjegyezte, hogy tényleg totál rám figyel Robi, minden mozdulatával, meg ahogy néz rám!! Hát ez jó hír :) Fetisa is le volt döbbenve: "Tényleg nem a cicidet nézi. És az még oké, de másét sem!!" Szóval feldobtak a lányok egy kicsit, azért az jó érzés, ha leszbi nőcik szerint jó a pasi :)

Az ismét tetszett, hogy Robi nem szólt meg a cigiért, sőt amikor legközelebb mentek fel a csajok, mondta, hogy tartsak velük nyugodtan. Igazság szerint én nem akartam túl sokat dohányozni, mert eleve kezdődött a migrénem, meg hát azért nem dohányzó randipartner mellett igyekszem nem cigizni a randi alatt, vagy csak minimálisan. De Robi még fel is jött aztán, odaállt a hátam mögé és hátulról átölelt, ez annyira kurva jó érzés volt, így beszélgettünk ott a csajokkal, elfoglalva a járdát. A következő bagószünetnél Robi is kért egyet, elég vicces volt a kezében a vékony cigim. A talin Robi szinte végig csak ült ott mellettem csendben, szorongatta a kezem a pad alatt, vagy simogatta a karomat, nem is sztorizott vagy ilyesmi. Amikor Pisti valami apropóból elmondott egy Majakovszkij-verset, akkor csatlakozott hozzá nagy lelkesen egy sorral, kicsit ledöbbentem! És lecsapott a vikinges könyvre, amit Teja hozott vissza nekem, hogy majd ugye adok neki is kölcsön könyveket, hogy fejlődjön...

Később elbúcsúztunk, olyan hat körül talán, és elindultunk Csepelre. Nekem addigra már kurvára migrénem volt. Majdnem telehánytam a kocsit, nem tudtam megszólalni. Erre fel mit csinált Robi? Na, mit?? Levitt kocsival a Dunapartra, leültetett egy padra, a hátam mögé állt és huszonöt percen keresztül masszírozta a fejemet, miközben én félhalott állapotban és üveges tekintettel bámultam a Dunát meg a vadkacsákat. Nem tudom, hogy a masszírozástól vagy a víz, a fák megnyugtató látványától lettem-e jobban, vagy a ténytől, hogy valaki ennyire gondoskodik rólam, mindenesetre tompult az érgörcs, és utasítottam Robit, hogy most már üljön le mellém a padra. Annyira kócos voltam a fejmasszázstól, hogy kb. úgy nézhettem ki, mint egy idióta, aki most szökött meg a pszichiátriáról. Totál leszartam. Kezdtem feloldódni.

Egymást átölelve bámultuk tovább a Dunát és a vadkacsákat. Közben valamiről dumált, de őszintén szólva, fogalmam sincs, miről. Simogatta a kezem, aztán meg is csókolt, amiből nagyon gyorsan csókolózás lett. Ott szorongattam azokat a kurva széles és izmos vállait, és nem akartam elhinni, hogy tényleg én ülök ott a padon egy aranyos és mégis jó pasival. Időnként abbahagytuk a csókolózást és néztük tovább a Dunát, Robi beszélt valamiről. Annyira édesen tud az arcával nyomatékosítani, hogy kezdtem elcsöpögni a vonzódástól, ezért gyorsan elrendeltem, hogy kezdjen esni az eső.

Az eső elől a közeli étterembe sétáltunk, már amúgy is éhesek voltunk. Nagyon ízléses, kulturált hely volt, a fedett teraszra ültünk ki. Mivel bazi szélesek voltak az asztalok, nem egymással szemben, hanem egymás mellé ültünk le, de Robi rögtön felém fordult és a kezemet szorongatta. Többször is csak úgy néztünk egymás szemébe percekig, némán. Komolyan, ha ezt filmen látom, röhögök... Így is majdnem röhögtem, mert eszembe jutott, hogy ennek biztos kurva szívás lesz a vége. Robi iszonyú aranyos volt, egyszerűen nem értem, miért. Olyan rajongó tekintettel nézett rám, hogy szinte éreztem, ahogy beszippant magába a lénye. Egy dugásért nem kellene ennyi és ilyen energiát befektetni, ráadásul nagyon is ösztönösnek és őszintének tűntek a mozdulatai, az arcjátéka, meg minden. Tökre tetszett, hogy pl. ahogy ült ott felém fordulva, én egyszer csak megfogtam a jobb kezemmel az ő jobb karját és odahajtottam a fejem a vállára. De még le sem hajtottam a fejem, ő már fordult is el úgy, hogy nekem a lehető legkényelmesebb fekvés essen a vállán, és odafészkelődött hozzám. Hát ezt már tényleg nem hiszem el, hogy ennyire, ilyen félmozdulatból érezte, tudta, mit szeretnék, és még örömmel játszótárs is volt benne. Szóval kezdtem feloldódni.

Egyszer becsúsztattam az inge ujja alá a kezemet a vastag karjára, erre befeszítette a bicepszét. Jaj, csak ezt ne! Mondtam, hogy ez nem szép látvány egy nőnek, de kérte, hogy fogjam meg, hát a kedvéért megtapogattam a kősziklákat. De nekem jobban tetszik egy férfi kar úgy natúre, és nemigen vagyok oda az ilyen macsós megnyilvánulásokért, hogy izmot ugrasztani. Kétségtelenül kurva izmos, és szereti is ezt mutogatni, ez nekem nem annyira bejövős. Mesélt történeteket olyan helyzetekről, amikor a puszta megjelenésével meghunyászkodásra késztetett egy háromfős társaságot, akik meg akarták verni a barátját. Ezen egy cseppet sem csodálkoztam, már ahogy elmutogatta azt a mozdulatot, hogy lendült a banda felé, hát abban annyi erő volt, hogy én is beszartam volna. Csak vajon mennyire lehet agresszív a hétköznapokban? A lobbanékony természete nem keveri-e zűrös helyzetekbe, és nem üt-e túl hirtelen, ha felbosszantják? Rákérdeztem, de azt mondta, hogy már régen verekedett, és igyekszik csillapítani az indulatain, már nem olyan hirtelen. Nem igazán nyugodtam meg!

Egyszerűen nem is tudom összeegyeztetni a macsós megnyilvánulásait azzal az ábrándos rajongással, ahogyan velem foglalkozik. Bármit mondtam, azonnal katonásan engedelmeskedett és a kedvemben járt, zokszó nélkül, készségesen, mégsem pitizve vagy papucs módon.

Amikor kihozták a vacsorát, kérte, hogy hadd üljön szembe velem az asztalhoz, amíg eszik. Így messze került tőlem, de legalább láthattam. És szép látvány volt. Olyan élvezettel evett, olyan elragadtatással, ahogyan csókol is, és szemernyi kétségem sincs felőle, hogy igazat mondott, amikor azt állította csütörtökön, hogy abszolút nem aggódik, hogy majd gond lenne a szexszel, ha eljutunk addig. Csak néztem és totál vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyrészt nagyon jól éreztem magam, fürödtem a figyelmében, a szeretetteljes tekintetében, a gondoskodó, szerető mozdulataiban, élveztem a gyönyörű látványt, amelyet nyújtott ő maga, istenem,egy igazi, férfias férfi, akiből majd kirobban a tesztoszteron, hátborzongató... Másrészt végtelenül szomorú lettem, hogy sajnos kurvára nagy szívás lesz vele, mert tuti beleszeretek, és ha ő nem, akkor mi lesz? Nem akarok SOHA TÖBBET annyi fájdalmat, mint amiket átéltem B mint Bajnokkal és Marcival.

Robi viszont nem hülye, és ahogy így evés közben néha rajta maradt a tekintetem, egyszer csak azt mondta: "én is". Hát tudod, inkább nem kérdeztem meg, mit ő is :)

Vacsora után visszaült mellém, kicsit még beszélgettünk, jobban mondva ő beszélt, mert én olyan fáradt voltam, hogy meg sem tudtam mukkanni. Mondott mindenféléket, hogy milyen szuper, hogy ennyire szelíd vagyok - itt azért megjegyeztem, hogy abszolúte nem, csak kimerült -, és hogy mennyire kell ez neki, ez a tekintet, ahogy ránézek... és a megnyugtató hangom. Meg abból a kevésből, amit magamról elmondtam, meg a megjelenésemből látszik, mennyire temperamentumos vagyok, és húh, ebből mi lesz, ha két ilyen lendületes ember összejön... Mármint milyen jó lesz. Az én ízlésemnek egy kicsit túl sokat beszél arról, hogy mi lesz velünk, meg hogy ő mennyire komolyan gondolja, én inkább hagynám, hogy történjenek a dolgok, aztán meglátjuk, mi lesz. És szerinte az is milyen klassz, hogy olyan sokat tud tőlem tanulni, mert milyen okos vagyok, és az is fontos neki, hogy ilyen hiper-szuper kategóriás nő vagyok, mármint kinézetre - itt azért szerényen elmosolyodtam, mert ez nyilván túlzás, de azért nem tiltakoztam, gondoljon, amit akar :) És hogy nem tudja ezt elhinni, túl szép, hogy igaz legyen. Hát, Robi, tudnék erről mesélni.... De nem meséltem.

Olyan tíz óra körül visszamentünk a kocsijához, a kavicsos út közepén megálltunk csókolózni, miközben legalább 500 béka giccsesen kuruttyolt a hátunk mögött. Ezúttal valamivel hevesebbre sikeredett a smárolás, és Robi belehörögte a fülembe, hogy menjünk el egy kicsit hozzá. Na, hát rögtön ki is bontakoztam az ölelésből, és megróttam, hogy ne legyen már hülye. Erre megint olyan édes pofákat vágva bocsánatot kért. Kicsit nem lehet szexelni, csak nagyon, rohadtul, és majd ha úgy jön ki a lépés, ki is szipolyozom, az hétszentség. Most migrénem volt, kimerült voltam, nyűgös is, ráadásul úgy éreztem, hogy annyira jó volt ez a nap, hogy szeretném ezt az érzést, ezeket a pillanatokat, ízeket, grimaszokat, tekinteteket egy kicsit ízlelgetni magamban, mielőtt továbblépünk.

Beletörődött, de azért egyikünk sem tudta megállni, hogy ne ölelkezzünk, csókolózzunk még egy kicsit, pedig már esett az eső is. Végül már csak hozzábújva álltam ott, csak úgy, hogy szívjam magamba a lényét, az érzést, hogy most jó vele, és elfelejtsem a fenntartásaimat, hogy nem is akarok szeretni, nem szabad, nem akarok!! És ekkor Robi azt mondta rekedten: "Pedig szeretni fogsz. És én is téged."

Faszomba már, hogy az embernek egy nyugodt kételkedő szabad gondolata sem lehet :)